
“…talán csak rám vár a kis drága.”
Egy rövid e-maillel kezdődött:
„Rettenetesen megérintett Papa sorsa és lénye. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy talán csak rám vár a kis drága.
Várom válaszod: Erika” (tovább…)
Egy rövid e-maillel kezdődött:
„Rettenetesen megérintett Papa sorsa és lénye. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy talán csak rám vár a kis drága.
Várom válaszod: Erika” (tovább…)
Sziasztok, a Papa vagyok.
Nézzétek, ne haragudjatok, hogy most én írok (doki nincs a gépnél), de valamit nagyon nem értek. (tovább…)
Másnap reggel tökéletes napra virradt. Korán keltem, az első fénysugarak laposan kúsztak be orvul a szobába, ám csalárd cselekedetüket gyönyörű fényjátékkal kompenzálták. A nappali kék szín még nem vette fel műszakját, így a hajnal mókamesterei mázolták tele az égi festővászont, a narancs, a vörös és a lila játszotta szokásos, ám hamar véget érő násztáncát. Néztem, néztem ezt a csodás jelenséget, majd nagy levegőt vettem. (tovább…)
Épp azt becsültem meg, körülbelül négy perc még a tűző napon és esküszöm, napszúrást kapok. Vagy tényleg kegyetlen hőség volt, gyilkos sugarakkal, vagy azért nem bírtam jól a kánikulát, mert a tarkómat sütötte a Nap, míg az állatokkal foglalkoztam. (tovább…)
Amikor először megláttalak, nem tetszettél. Csúnyán néztél rám, flegma voltál és haragos. Nem tudom, honnan jöttél, hol voltál, de igazából nem is érdekelt. Miért legyek kedves veled, ha te sem vagy az énvelem? Talán rossz kedvem is volt aznap, nem tudom már. Chip nem volt benned, se neved, se számod, se gazdád, egy üres lap voltál csak, amire senki nem akart rajzolni. (tovább…)