Előző, felmondásomról szóló posztomhoz rengetegen szóltatok hozzá, illetve privát levelekből sem volt hiány, sőt, alig győztem elolvasni az üzeneteket.
Kaptam hideget is, meleget is. Nem véletlenül fogalmaztam abban a bejegyzésben szűkszavúan, ám olyan sokan tettetek fel kérdéseket, hogy úgy érzem, valamilyen formában válaszolnom kell. (tovább…)
Egy kissé cinikus, rövid, de annál velősebb hozzászólással kezdődött, még télvíz idején: „Nem tudsz te semmit semmiről.” (tovább…)
Tegnap érkezett hozzánk egy 6-7 évesnek becsült, tacskó jellegű fiúkutya. Hiába kóborolt a városban, hiába a sok idegen kutyahang okozta sokkhatás, ijedelem, ez a kutyus azonnal jelét adta annak, hogy szereti az embereket, bízik bennük, és mindent megtesz, hogy kedvükben járjon. (tovább…)
Amikor először megláttalak, nem tetszettél. Csúnyán néztél rám, flegma voltál és haragos. Nem tudom, honnan jöttél, hol voltál, de igazából nem is érdekelt. Miért legyek kedves veled, ha te sem vagy az énvelem? Talán rossz kedvem is volt aznap, nem tudom már. Chip nem volt benned, se neved, se számod, se gazdád, egy üres lap voltál csak, amire senki nem akart rajzolni. (tovább…)
Amikor valaki bejön hozzánk körbenézni, száz kutyával találja magát szemben. Egyik kennel a másik után, amelyek csak két szempontból azonosak: rács előttük, kutya mögöttük.
A rácson keresztül nagyon keveset lehet megtudni a kennel lakójáról. (tovább…)
