Jancsi, a mi hősünk

Jancsi, a mi hősünk

Április vége felé megjelent nálunk két kölyökkutya, egy testvérpár. 5-6 hónaposak lehettek, csillogó szénfekete szőrzettel, mélybarna gombszemekkel. A fiú, Jancsi kereszt alakú fehér mellényt viselt, húga, Juliska egy szolid, fehér foltot. Igazából nem figyeltem meg, szép kutyák-e, vagy sem, egészen másvalami vonta el a figyelmemet. Először a  nyers, vadállati agresszió lepett meg, félelmetes volt, ahogy a két kiskutya viszonyult az emberekhez. Egymáshoz szorították oldalukat, Jancsi jobbra, Juli balra vicsorgott, mindenre elszántan meredtek ránk, sunyítva. Nem volt kétségem afelől, egy óvatlan pillanatban megpróbálnának széttépni bárkit, aki feléjük nyúl. Egyértelműen féltek, rettegtek az emberektől és mindentől, ami föléjük magasodik. Az is kiderült, miért. Mindkét kutya orrhátán egy friss, szabályos vonal alakú, mély és nyílt seb éktelenkedett. Mind a két kutyán, pontosan ugyanott. Egyértelműen kínzás eredménye. (tovább…)

Menhely, vagy nem menhely?

Menhely, vagy nem menhely?

Az előző blogbejegyzés (Megtelt!) nyomán megjelent internetes újsághír (lásd itt) adta meg a lökést, hogy a következő, mai posztomban azzal foglalkozzak, ami a legfontosabb (!) a telep működése és az itt lévő állatok sorsa szempontjából.

Ugyanis a 168 Óra Online cikke, az első verzióban mindenhol úgy fogalmazott, “Megtelt az Illatos úti menhely”, “A menhely azt kéri…”, stb. Könnyen belátható, hogy ha már felelős, hivatásos újságírók sincsenek tisztában azzal, hogy mik is vagyunk mi, nagyon hiányosak és tévesek lehetnek az emberek információi rólunk. Emellett sokan elbagatellizálják ezt a kérdést, mondván, menhely és gyepmesteri telep között nincs különbség. Mindkettőben elveszett, kóbor, illetve leadott kutyák vannak elzárva, amelyeket meg lehet nézni, örökbe lehet fogadni. Ez nagyon nem igaz! Kiigazítást kértünk és kaptunk. (A cikk megjelenését, a segítséget ezúton is köszönjük a Szerkesztőségnek!) (tovább…)

Egy vasárnap margójára

A Föld napja alkalmából a BFKF Állategészségügyi Szolgálata is részt vett a főváros által szervezett rendezvényen, amely keretében egy akadályverseny állomása voltunk. A standunk a Jászai Mari tér közelében, a 2-es villamos végállomásán volt. Gyerekeknek különféle kreatív feladatokat kellett megoldaniuk, míg a felnőttek egy kutyatartással kapcsolatos felmérő kérdőívet töltöttek ki. Ezen kívül az Illatos úti Ebtelepről tájékoztattuk a nézelődőket (mi a teendő elveszett kutya esetében, örökbefogadás ismertetése, általános szabályai), állatorvosi szolgáltatásként pedig, ha valaki microchippel rendelkező kutyával érkezett, ellenőriztük, vajon az adott eb és microchipje szerepel-e az országos nyilvántartó, internetes rendszerben.

A nap szépen telt, de a kitöltött kérdőívek eredményén meglepődtünk. A legegyszerűbb, alapvető ismeretekről szóltak a kérdések, az eredményeket szeretném itt közölni, tételesen: (tovább…)

Sisyphus

Sisyphus

Az a hír, szóbeszéd terjed az Ebtelepről, hogy sok a beteg állat. Az itteni eseményeket követők azt látják, hogy a kutyáról bekerüléskor készült képet és azt az állapotot összehasonlítva, amiben a leendő örökbefogadók találják a kiválasztott ebet, óriási különbség van, mégpedig rossz értelemben. Mondják, gyakori, hogy a jól táplált kutya rövid időn belül megviselt állapotba kerül és nagyon lefogy. Szinte rossz rájuk nézni. Azt is, hogy vannak állatok, amik elpusztulnak.

Ez mind igaz. Viszont szeretnénk, ha az emberek megértenék, mi történik a telepen, és miért történik mindez úgy, ahogy. (tovább…)