Szerettük volna valamilyen jelképes módon már a kezdetek kezdetén leszögezni, mi mellett teszünk hitet, mi az, ami alapvetően meghatározza most és mindenkorra, milyen eszmék mentén kívánunk élni és dolgozni. Hisszük, hogy a tettek számítanak. Nem a már-már közhelyes mondásra gondolok, miszerint egy tett többet mond minden szónál, hanem arra, hogy valahol, valahogyan igenis számítani fog minden apró lépés. Azt, hogy épp melyik és hogyan, még nem tudhatjuk. (tovább…)
A két ünnep között történt, hogy elromlott az ébresztőórám. Mivel muszáj volt korán kelnem, kerestem valamit, ami megbízhatóan pótolja tragikus hirtelenséggel elhalálozott kollégáját. Csak nagy sokára jutott eszembe, mi lenne a legjobb választás. Egy pirinyó, ősrégi készülék, amely soha nem romlik el, soha nem hagy cserben, sokat nem tud, de azt nagyon. Egy kis eszköz, amely ha ébreszt, a lelket ugrasztja ki belőlem, amely visszakézből pofon vág, de úgy, hogy a fal adja a másikat. Tripla hatás, biztosan be fog válni. Kirámoltam hát mindent az éjjeliszekrényem mélyéről, ócskaságok, hosszú évek óta nem látott, gyűrött és kopott tárgyacskák, míg végül megtaláltam ott, ahol hevert. Ki tudja már, mióta? (tovább…)
Sziasztok, a Papa vagyok.
Nézzétek, ne haragudjatok, hogy most én írok (doki nincs a gépnél), de valamit nagyon nem értek. (tovább…)
Másnap reggel tökéletes napra virradt. Korán keltem, az első fénysugarak laposan kúsztak be orvul a szobába, ám csalárd cselekedetüket gyönyörű fényjátékkal kompenzálták. A nappali kék szín még nem vette fel műszakját, így a hajnal mókamesterei mázolták tele az égi festővászont, a narancs, a vörös és a lila játszotta szokásos, ám hamar véget érő násztáncát. Néztem, néztem ezt a csodás jelenséget, majd nagy levegőt vettem. (tovább…)
Épp azt becsültem meg, körülbelül négy perc még a tűző napon és esküszöm, napszúrást kapok. Vagy tényleg kegyetlen hőség volt, gyilkos sugarakkal, vagy azért nem bírtam jól a kánikulát, mert a tarkómat sütötte a Nap, míg az állatokkal foglalkoztam. (tovább…)
