Szerettük volna valamilyen jelképes módon már a kezdetek kezdetén leszögezni, mi mellett teszünk hitet, mi az, ami alapvetően meghatározza most és mindenkorra, milyen eszmék mentén kívánunk élni és dolgozni. Hisszük, hogy a tettek számítanak. Nem a már-már közhelyes mondásra gondolok, miszerint egy tett többet mond minden szónál, hanem arra, hogy valahol, valahogyan igenis számítani fog minden apró lépés. Azt, hogy épp melyik és hogyan, még nem tudhatjuk. (tovább…)
Egy rövid e-maillel kezdődött:
„Rettenetesen megérintett Papa sorsa és lénye. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy talán csak rám vár a kis drága.
Várom válaszod: Erika” (tovább…)
Sziasztok, a Papa vagyok.
Nézzétek, ne haragudjatok, hogy most én írok (doki nincs a gépnél), de valamit nagyon nem értek. (tovább…)
Mindenkinek van álma, sőt, vannak, akik bakancslistát rejtegetnek, gyűrött és szamárfüles kis papírdarabkán vezetik, mit szeretnének elérni e rövid életben. Nekem is van egy álmom. (tovább…)
Másnap reggel tökéletes napra virradt. Korán keltem, az első fénysugarak laposan kúsztak be orvul a szobába, ám csalárd cselekedetüket gyönyörű fényjátékkal kompenzálták. A nappali kék szín még nem vette fel műszakját, így a hajnal mókamesterei mázolták tele az égi festővászont, a narancs, a vörös és a lila játszotta szokásos, ám hamar véget érő násztáncát. Néztem, néztem ezt a csodás jelenséget, majd nagy levegőt vettem. (tovább…)
