Döme, alias Goldi első hete

Döme, alias Goldi első hete

Nagyon megörültem, amikor egyik napon megnyitottam postaládámat. Ugyanis egy kedves levél várt, amelyet egy nálunk járt látogatótól kaptam. A hölgy, kisfiával együtt, szerencsére talált egy kutyát, amelybe beleszeretettek, és amelyet hazavittek. Döme első hetéről olvashattam beszámolót, amit itt meg is osztok. (tovább…)

Külcsín, belbecs

Külcsín, belbecs

Bevallom, ebben a hőségben nem könnyű leülni a forró fémek elé, az olvadás határán tántorgó billentyűket megragadni, és írni. Az ember minduntalan valami hideg dologról ábrándozik, akkor is, ha van már körülötte olyan, három verzióban is. Remélem, eljön majd a vízálló laptopok ideje, a vízben fetrengve örömmel írnék akár ezer posztot is a vízibolhák szaporodásbiológiájáról.

Rocky se bírja. (tovább…)

Jancsi, a mi hősünk

Jancsi, a mi hősünk

Április vége felé megjelent nálunk két kölyökkutya, egy testvérpár. 5-6 hónaposak lehettek, csillogó szénfekete szőrzettel, mélybarna gombszemekkel. A fiú, Jancsi kereszt alakú fehér mellényt viselt, húga, Juliska egy szolid, fehér foltot. Igazából nem figyeltem meg, szép kutyák-e, vagy sem, egészen másvalami vonta el a figyelmemet. Először a  nyers, vadállati agresszió lepett meg, félelmetes volt, ahogy a két kiskutya viszonyult az emberekhez. Egymáshoz szorították oldalukat, Jancsi jobbra, Juli balra vicsorgott, mindenre elszántan meredtek ránk, sunyítva. Nem volt kétségem afelől, egy óvatlan pillanatban megpróbálnának széttépni bárkit, aki feléjük nyúl. Egyértelműen féltek, rettegtek az emberektől és mindentől, ami föléjük magasodik. Az is kiderült, miért. Mindkét kutya orrhátán egy friss, szabályos vonal alakú, mély és nyílt seb éktelenkedett. Mind a két kutyán, pontosan ugyanott. Egyértelműen kínzás eredménye. (tovább…)

Sisyphus

Sisyphus

Az a hír, szóbeszéd terjed az Ebtelepről, hogy sok a beteg állat. Az itteni eseményeket követők azt látják, hogy a kutyáról bekerüléskor készült képet és azt az állapotot összehasonlítva, amiben a leendő örökbefogadók találják a kiválasztott ebet, óriási különbség van, mégpedig rossz értelemben. Mondják, gyakori, hogy a jól táplált kutya rövid időn belül megviselt állapotba kerül és nagyon lefogy. Szinte rossz rájuk nézni. Azt is, hogy vannak állatok, amik elpusztulnak.

Ez mind igaz. Viszont szeretnénk, ha az emberek megértenék, mi történik a telepen, és miért történik mindez úgy, ahogy. (tovább…)

Tóbiás

Tóbiás

Első munkanapomon rögtön a mélyvízbe lettem dobva. Egy csontsovány, két éves kan kutya jelent meg a kezelőben, akinek arra sem volt ereje, hogy saját lábán tegye meg azt a 20 méteres távot, amely a kezelőasztalt és a kennelét elválasztotta. Érdeklődésemre kiderült, hogy két hete, március közepén került be a telepre, befogás útján. Fizikai állapota már akkor nagyon rossz volt.

img-20120405-00195

A rendszeres és bőséges táplálás ellenére nem hízott, továbbra is kilátszott minden csontja. Ennek oka is kiderült. Tünetmentesen került be a telepre, egy olyan helyre, ahol rengeteg kutya van egymás mellett. Az ilyen helyek szinte törvényszerű velejárója a kennelköhögés, amelyben több vírus és baktérium együttesen, rendkívül ragályosan terjedve teszi próbára a kutyák szervezetét. A legtöbb állat enyhe orrfolyás és köhögés, tüsszögés kíséretében, “influenzaszerűen” átesik rajta, majd szervezete legyőzi és meggyógyul. Olyankor viszont, amikor egy rendkívüli módon legyengült és megviselt szervezetű kutya kerül ilyen körülmények közé, a helyzet megváltozik. (tovább…)