Rejtett pokol

Rejtett pokol

Képtelenség elfelejteni. Biztos akad, aki könnyebben túltenné magát ezen a dolgon, ám nekem elég nehezen megy. Tegnap volt egy hónapja, hogy ez a fiatal kutya beérkezett hozzánk, de az emlék  – sajnos – még mindig élénk és tolakodó. Múlt héten a medence vízében lebegtem, élvezve a napfényt, az időleges gondtalanságot, a pofonegyszerű gondolatokat, melyeknek mélysége egyáltalán nem volt, bár igazából értelme sem, és akkor is megtörtént. Szemem elé kúszott a látvány, a szag, a sikoltás, egy pillanat alatt felriadtam a felszínes lustulásból.

Elmesélem. (tovább…)

Erre a madár se jár…

Erre a madár se jár…

Már hogyne járna?

Történt, hogy a BFKF központjában egy sérült galambra leltek. Ugyebár van ez a telep az Illatos úton. És ugyebár van ott négy állatorvos, hogyne. Több sem kellett, a madár félórán belül itt landolt nálunk, szegényt száz meg száz éhes száj várta. Nem adtuk se kutyának, se macskának, van a számukra más is. (tovább…)

Döme, alias Goldi első hete

Döme, alias Goldi első hete

Nagyon megörültem, amikor egyik napon megnyitottam postaládámat. Ugyanis egy kedves levél várt, amelyet egy nálunk járt látogatótól kaptam. A hölgy, kisfiával együtt, szerencsére talált egy kutyát, amelybe beleszeretettek, és amelyet hazavittek. Döme első hetéről olvashattam beszámolót, amit itt meg is osztok. (tovább…)

Beszámoló

Beszámoló

Múlt héten, csütörtökön írtam, szinte annyira tele vagyunk, hogy nem tudnánk kezelni a helyzetet, ha egy nagyobb “kutyahullám” érkezik a telepre, miközben az örökbefogadások mértéke tovább csökken, vagy stagnál. Összeállítottam egy olyan listát, amelyen az örökbefogadásra legesélytelenebb kutyák szerepelnek, szám szerint 17. A poszt óta 9 nap telt el a maival együtt, ideje, hogy beszámoljak a fejleményekről.

Alant a lista látható, folyamatosan frissítve: (tovább…)

Plútó

Plútó

A 141B jelenlegi lakója egy átlagos, jellegtelen és a sötétben megbúvó kutya. Semmi különöset nem lehet róla mondani, 5 éves kan, fekete-cser színű, keverék, előélete ismeretlen és befogással került hozzánk. Igaz ugyan, hogy még csak két napja lenne elvihető, de azalatt a két hét alatt, míg kennelében kuksolt, soha senki nem kérdezte meg, ki ez, mi ez, és soha senki nem állt meg előtte. Igazából olyan, mintha nem is létezne. Ő sem tesz meg túl sok mindent azért, hogy észrevegyék, hangját egyszer sem hallottam, sokszor a helyén fekszik, a rácsnak hátat fordítva. Nagyon félénk.

Már bekerülésekor feltűnt, hogy mindkét szemén, az íriszén félhold alakú, hófehér homály éktelenkedik. (tovább…)