A férfi és a kutya

A férfi és a kutya

Rengeteg kutyás-macskás videót láttam már. Nagy örömmel tapasztalom, hogy egyre jobbak, egyre hatásosabbak az örökbefogadást népszerűsítő, állatkínzás ellen felszólaló reklámok, amelyek egyre több emberhez juttatják el az üzenetet, s ez így van jól.

Nem szoktam ezekről a videókról posztot írni, csupán mosolyogva figyelem, ahogy szélsebesen száguldanak az interneten, s bízom abban, hogy sokan átérzik, másokért is felelősek vagyunk, nem csak önmagunkért, embertársainkért és fajunk iránt.

Ám a mai napon egy olyan rövidfilmet láttam, amely régen nem tapasztalt erővel hatott rám. Nem véletlenül, pedig én aztán edzett vagyok a témában. :)

Az Argentin Májtranszplantációs Alapítvány kisfilmje egy olyan helyzetet tár elénk, amelyből sugárzik az élet szépsége mellett annak sérülékenysége, esetlegessége is. Egy jóságos öregurat látunk, aki egy aranyos kutyussal éli mindennapjait. Négylábú társa mindenhová elkíséri, s ha kell, addig vár, míg újra viszont nem látja gazdáját.

Sajnos, ahogy oly sokszor lenni szokott, egy szép napon váratlanul megtörténik a baj…

Soha ilyen mély értelmű reklámot nem láttam még, amikor a végére értem, egyszerűen elakadt a szavam. Lenyűgöző, amit mondani szeretne, úgy érzem, ez az a reklám, amire hosszú ideje vártam! Talán azért érintett meg engem ennyire, mert számtalanszor voltam már kénytelen végignézni, hogyan zuhan magába egy ártatlan kutyalélek a gyepmesteri telepen, ahová gazdája halála miatt került. Kegyetlen élmény, higgyétek el.

Nagyon nem tetszik, hogy az ember felsőbbrendűségét sugallja minden a világon, akárhová nézünk. Mi uralkodunk a Földön, mi vagyunk azok, akik számítanak, s minden más csak ezután következik a sorban. Erről szól minden alkotmány, törvény és erkölcsi hitvallás. Gyönyörűszép gondolat, amivel nincs semmi baj, azzal viszont annál inkább, hogy a mondat a legtöbbször itt véget is ér.

Ugyanis van egy másfajta felfogás is. Létezik egy szelídebb, ám kicsit hosszabb mondat, ami így szól: Vigyázz magadra és segítsd felebarátodat, hogy együttesen tehessetek még többet…

…a védtelenekért, például az állatokért.

Számomra ezt mondja ez a reklám. Tartalma ugyan szimbolikus, ráadásul fő üzenete nem az állatokról szól, mégis elemi erővel jelzi, készítői alázattal viseltetnek a négylábúak iránt is.

Köszönöm, hogy elkészült, köszönöm, hogy láthattam!

via Daily Megabyte

Árvák karácsonya

Árvák karácsonya

Miután sikerült becsomagolni mindazt a sok játékot, csipcsup csecsebecsét és ruhát, amit összegyűjtöttünk, tegnap délután húgommal és kedvesemmel elindultunk a gyermekotthonba. Épp indulás előtt derült ki, hogy kutyáinkat, Mütyürt és Bogit is elvihetjük magunkkal. Ennek nagyon megörültünk, rettenetesen kíváncsiak voltunk, mit szólnak majd az árvák a kutyákhoz. (tovább…)

Egy szép nap…

Egy szép nap…

Nem aludtam többet 3 óránál, de úgy pattantam fel az ágyból, mintha lett volna az nyolc is, mert nagyon aggódtam. Olyan hatalmasra nőtt az adománygyűjtő akció, hogy úgy éreztük, szinte lehetetlen, hogy minden jól sikerüljön. (tovább…)

Akik között minden perc szép

Akik között minden perc szép

Tudom, hogy hosszú volt a csend, miután újra bejelentkezem, ám nagy munka folyik a háttérben, az előző cikk ugyanis rengeteg emberhez jutott el, ennek köszönhetően szépen gyarapodik a paksi kutyáknak szánt adomány. Ezt koordinálni pedig nem gyerekjáték. :)

Tegnap lenn voltunk ismét a menhelyen, körülnéztünk, mi a helyzet, Erzsike nénivel is szerettünk volna beszélni. Most is éppen ugyanazok a kutyusok üdvözöltek minket érkezéskor, ahogy múltkor, nagyon jó érzés volt látni, hogy a pillanat ismétlődik. Íme, a nap végére megfáradt vén kapuőr:

AAA7188

Úgy éreztük, minden rendben van. Erzsi néni szavaiból azonban rövidesen kiderült, sajnos ez nem igaz. Június 15-én került fel a posztom, amelyben segítséget kértünk a kutyák ellátásához, gyógykezeléséhez, három nappal később ellenőrzést végeztek nála, amelynek eredménye igencsak lehangoló. A talált hiányosságok nem alaptalanul kerültek a jegyzőkönyvbe, olyan problémákat tárt fel a vizsgálat, amellyel a menhely nagyon régóta küzd. A patkányok okozzák a legnagyobb fejtörést, hiszen a méreggel való védekezés nem megoldható, ha egy mérgezett patkányt elkap egy menhelyi kutya, azzal az ő egészsége is veszélybe kerülhet, sőt! Az élvefogó csapda lenne az ideális opció ilyen körülmények közé, ám ezzel sem boldogul a menhely törékeny vezetője. Ugyanis az ily módon fogságba került állatokat utólag meg kell ölni. Erzsi néni tudja, hogy a patkány rendkívül szapora, szívós természetű, felettébb kártékony állat, ám – és ez jellemét jól tükrözi – nincs szíve megölni ezeket a párákat. Ahogy ő mondja, a patkány nem tehet róla, hogy patkánynak született. A menhely nagyon örülne, ha erre a problémára valaki ötletes és jól kivitelezhető megoldást tudna kínálni.

Másrészt a szemétszállítás szempontjából is megoldhatatlannak tűnő nehézségekkel küzd a menhely, a probléma azonban olyan összetett, hogy nehéz lenne e poszt keretei közt leírni. Erzsike néni egyre inkább veszélyben érzi menhelyének létét, úgy látja, az emberek egyre türelmetlenebbek a kutyákkal szemben. Ha valaki úgy érzi, bármiben segítségére lehet, az ITT található elérhetőségeken veheti fel vele a kapcsolatot.

Miközben ott sétálgattunk a kutyák között, természetesen nálam volt az elmaradhatatlan fényképezőgép. Próbáltam a megható, kedves, illetve szívfájdító jeleneteket megörökíteni, ilyenkor nagyon koncentrálok, látóterem beszűkül, csak azt látom, ami lencsém elé tárul. Ezért hosszú ideig nem vettem észre azt, amin kísérőm már percek óta mosolygott. Mint kiderült, egy spániel jellegű kutyus szép csendben a nyomomba szegődött, mindenhová elkísért, bármerre mentem. Sokszor néztem rá, de mindig úgy tett, mintha csak véletlenül lett volna ott, nézegette árvaházi lakótársait, sütkérezett a napon, elvolt. Ám amint hátat fordítottam neki, rögtön rám függesztette tekintetét, követte lépteimet. Mindig megtartotta köztünk a pár méteres távolságot, sose jött közelebb, de nem is maradt el soha. Kiszemelt engem magának, de egyszer sem volt hajlandó elárulni, mi célból. Egész lényéből áradt a csendesség és a visszafogottság, nyomorúságában is méltó viselkedése elképesztően mély nyomot hagyott bennünk. Nem tudtuk nem észrevenni, hogy a szemeiben szomorúság tükröződik. Utánajártunk, mi a kutyus története, talán választ kapunk arra is, miért ilyen tartózkodó. Erzsike néni szerint ennek az árvának rendkívül nehéz élete lehetett, mielőtt a menhelyre került, mert nagyon bizalmatlan. A menhely dolgozóit elfogadja már, de ha egy idegen ember közelít feléje, akkor veszélyben érzi magát, s vadul védekezni kezd. Muszáj volt levideóznom.

Természetesen a kutyák mindent megtettek azért, hogy egy percig se legyek magányos. Amint ezt a spánielt videóztam, egy szénfekete keverék kutyus jött oda, s kitűnően eljátszotta a rendezőasszisztensi szerepet. Bökdösött, a fülembe súgott (értsd: képen nyalt), kollégáit irányította, felügyelt, ellenőrizte a felvétel minőségét, sajnos azonban kávét nem hozott. :)

paks

Nem tudom elégszer mondani: látogassatok ki minél többször árva állatok közé, pláne, ha épp hullámvölgyben vagytok! Mert hiába az ott élő állatok az elesettek, az éhezők és a számkivetettek, mégis ők lesznek azok, akik mindent megtesznek azért, hogy felderítsenek minket.

Adománygyűjtő akciónk július 2-ig tart, mindennemű adományt nagyon szívesen fogadunk az alábbi régi és új gyűjtőpontokra, akik pedig még válaszunkra várnak, azoktól pedig elnézést és kis türelmet kérünk, a mi napunk is 24 órából áll. :) (E-mail címünk: ebdocpont@gmail.com)

  • II., IV. kerület: kapcsolat e-mailben
  • X. kerület, Hangáruházban leadható 9-16 óra között, elérhetőség ITT
  • XI., XIII. kerület: kapcsolat e-mailben
  • XIV. kerület, Örs Vezér Teréhez közel: kapcsolat e-mailben
  • XVI., XVIII., XIX., XXII. kerület: kapcsolat e-mailben
  • Törökbálint: kapcsolat e-mailben
  • Szentendre: kapcsolat e-mailben
  • Érd: kapcsolat e-mailben
  • Székesfehérvár: kapcsolat e-mailben
  • Budaörs: kapcsolat e-mailben
  • Szeged: kapcsolat e-mailben
  • Dunaújváros: kapcsolat e-mailben
  • Esztergom: kapcsolat e-mailben
  • Gyöngyös: kapcsolat e-mailben
Léna és Lea tragédiája

Léna és Lea tragédiája

Az elmúlt három hét alatt kétszer is egyhetes betegszabadságon voltam, úgy látszik, idén ez hozta meg orromba a tavasz első illatát. Ezért volt a nagy csend itt a blogon. Már vártam, hogy visszatérhessek a rendes kerékvágásba, hiányoztak a kutyáink, mit tagadjam. A tegnapi nap csendes munkával telt, az idő szép volt, az aznap lefényképezett kiskutyát pedig ma délelőtt örökbe is fogadták. Kezdetnek egyáltalán nem rossz, sőt! :)

Azonban ma szörnyű híreket kaptam. Kezdem az elején. (tovább…)