Jancsi, a mi hősünk

Jancsi, a mi hősünk

Április vége felé megjelent nálunk két kölyökkutya, egy testvérpár. 5-6 hónaposak lehettek, csillogó szénfekete szőrzettel, mélybarna gombszemekkel. A fiú, Jancsi kereszt alakú fehér mellényt viselt, húga, Juliska egy szolid, fehér foltot. Igazából nem figyeltem meg, szép kutyák-e, vagy sem, egészen másvalami vonta el a figyelmemet. Először a  nyers, vadállati agresszió lepett meg, félelmetes volt, ahogy a két kiskutya viszonyult az emberekhez. Egymáshoz szorították oldalukat, Jancsi jobbra, Juli balra vicsorgott, mindenre elszántan meredtek ránk, sunyítva. Nem volt kétségem afelől, egy óvatlan pillanatban megpróbálnának széttépni bárkit, aki feléjük nyúl. Egyértelműen féltek, rettegtek az emberektől és mindentől, ami föléjük magasodik. Az is kiderült, miért. Mindkét kutya orrhátán egy friss, szabályos vonal alakú, mély és nyílt seb éktelenkedett. Mind a két kutyán, pontosan ugyanott. Egyértelműen kínzás eredménye. (tovább…)