A férfi és a kutya

A férfi és a kutya

Rengeteg kutyás-macskás videót láttam már. Nagy örömmel tapasztalom, hogy egyre jobbak, egyre hatásosabbak az örökbefogadást népszerűsítő, állatkínzás ellen felszólaló reklámok, amelyek egyre több emberhez juttatják el az üzenetet, s ez így van jól.

Nem szoktam ezekről a videókról posztot írni, csupán mosolyogva figyelem, ahogy szélsebesen száguldanak az interneten, s bízom abban, hogy sokan átérzik, másokért is felelősek vagyunk, nem csak önmagunkért, embertársainkért és fajunk iránt.

Ám a mai napon egy olyan rövidfilmet láttam, amely régen nem tapasztalt erővel hatott rám. Nem véletlenül, pedig én aztán edzett vagyok a témában. :)

Az Argentin Májtranszplantációs Alapítvány kisfilmje egy olyan helyzetet tár elénk, amelyből sugárzik az élet szépsége mellett annak sérülékenysége, esetlegessége is. Egy jóságos öregurat látunk, aki egy aranyos kutyussal éli mindennapjait. Négylábú társa mindenhová elkíséri, s ha kell, addig vár, míg újra viszont nem látja gazdáját.

Sajnos, ahogy oly sokszor lenni szokott, egy szép napon váratlanul megtörténik a baj…

Soha ilyen mély értelmű reklámot nem láttam még, amikor a végére értem, egyszerűen elakadt a szavam. Lenyűgöző, amit mondani szeretne, úgy érzem, ez az a reklám, amire hosszú ideje vártam! Talán azért érintett meg engem ennyire, mert számtalanszor voltam már kénytelen végignézni, hogyan zuhan magába egy ártatlan kutyalélek a gyepmesteri telepen, ahová gazdája halála miatt került. Kegyetlen élmény, higgyétek el.

Nagyon nem tetszik, hogy az ember felsőbbrendűségét sugallja minden a világon, akárhová nézünk. Mi uralkodunk a Földön, mi vagyunk azok, akik számítanak, s minden más csak ezután következik a sorban. Erről szól minden alkotmány, törvény és erkölcsi hitvallás. Gyönyörűszép gondolat, amivel nincs semmi baj, azzal viszont annál inkább, hogy a mondat a legtöbbször itt véget is ér.

Ugyanis van egy másfajta felfogás is. Létezik egy szelídebb, ám kicsit hosszabb mondat, ami így szól: Vigyázz magadra és segítsd felebarátodat, hogy együttesen tehessetek még többet…

…a védtelenekért, például az állatokért.

Számomra ezt mondja ez a reklám. Tartalma ugyan szimbolikus, ráadásul fő üzenete nem az állatokról szól, mégis elemi erővel jelzi, készítői alázattal viseltetnek a négylábúak iránt is.

Köszönöm, hogy elkészült, köszönöm, hogy láthattam!

via Daily Megabyte

…a névtelen kiscica emlékére

…a névtelen kiscica emlékére

Ne kérdezzétek, magam sem tudom az okát. Pedig higgyétek el, én örülnék a legjobban, ha rájönnék, miért történik így, talán tehetnék is valamit ellene. Nagyon rossz érzés.

Mindünkkel előfordul, hogy egy arc, egy élmény vagy épp egy illat, hang egyszerűen nem megy ki a fejünkből. Hiába múlik el sok hónap, sok év, olyan, mintha tegnap éltük volna át. Hiába tudjuk, hogy már elmúlt, már vége, mégis ijesztően élénk marad az emlék. (tovább…)

Vegyes érzelmek

Vegyes érzelmek

Szerettük volna valamilyen jelképes módon már a kezdetek kezdetén leszögezni, mi mellett teszünk hitet, mi az, ami alapvetően meghatározza most és mindenkorra, milyen eszmék mentén kívánunk élni és dolgozni. Hisszük, hogy a tettek számítanak. Nem a már-már közhelyes mondásra gondolok, miszerint egy tett többet mond minden szónál, hanem arra, hogy valahol, valahogyan igenis számítani fog minden apró lépés. Azt, hogy épp melyik és hogyan, még nem tudhatjuk. (tovább…)

Nokia 3310

Nokia 3310

A két ünnep között történt, hogy elromlott az ébresztőórám. Mivel muszáj volt korán kelnem, kerestem valamit, ami megbízhatóan pótolja tragikus hirtelenséggel elhalálozott kollégáját. Csak nagy sokára jutott eszembe, mi lenne a legjobb választás. Egy pirinyó, ősrégi készülék, amely soha nem romlik el, soha nem hagy cserben, sokat nem tud, de azt nagyon. Egy kis eszköz, amely ha ébreszt, a lelket ugrasztja ki belőlem, amely visszakézből pofon vág, de úgy, hogy a fal adja a másikat. Tripla hatás, biztosan be fog válni. Kirámoltam hát mindent az éjjeliszekrényem mélyéről, ócskaságok, hosszú évek óta nem látott, gyűrött és kopott tárgyacskák, míg végül megtaláltam ott, ahol hevert. Ki tudja már, mióta? (tovább…)

A nagy pukkok éjszakája

A nagy pukkok éjszakája

Tegnap kora este lassan, fájó tagokkal szálltam ki a megviselt, ősrégi autóból, kezemet-lábamat apró, vérző karcolások borították, mégis vigyorogva botorkáltam hazafelé. Szilveszteri jégkorong-bajnokságon voltam, nagyon szeretem ezt a sportot űzni. Sajnos ritkán van módom rá, de akkor aztán mindent bele! Tökéletes megoldás arra, hogy a felgyülemlett feszültséget és bosszúságot levezessem. Nem véletlen az sem, hogy anno az egyetemi téli vizsgaidőszakokban teljesen rá voltam állva az éjszakai meccsekre. (tovább…)

Árvák karácsonya

Árvák karácsonya

Miután sikerült becsomagolni mindazt a sok játékot, csipcsup csecsebecsét és ruhát, amit összegyűjtöttünk, tegnap délután húgommal és kedvesemmel elindultunk a gyermekotthonba. Épp indulás előtt derült ki, hogy kutyáinkat, Mütyürt és Bogit is elvihetjük magunkkal. Ennek nagyon megörültünk, rettenetesen kíváncsiak voltunk, mit szólnak majd az árvák a kutyákhoz. (tovább…)