Ne kérdezzétek, magam sem tudom az okát. Pedig higgyétek el, én örülnék a legjobban, ha rájönnék, miért történik így, talán tehetnék is valamit ellene. Nagyon rossz érzés.

Mindünkkel előfordul, hogy egy arc, egy élmény vagy épp egy illat, hang egyszerűen nem megy ki a fejünkből. Hiába múlik el sok hónap, sok év, olyan, mintha tegnap éltük volna át. Hiába tudjuk, hogy már elmúlt, már vége, mégis ijesztően élénk marad az emlék.

Ilyen „illat” nekem Papa pukija, még most is elakad a lélegzetem, ha arra a reggeli köszöntésre gondolok, amivel szolidan elárasztotta a szobát. Ilyen eleven emlék az is, amikor otthon kinyitottam a szállítóbokszot, Mütyür pedig félénken kimászott belőle. Az apróság remegve, tanácstalanul nézett körbe az idegen házban, ami – mint később kiderült – szerető otthonává vált.

És ilyen az is, amikor szótlanul, görcsös kézzel szemem elé emeltem a fényképezőgépemet, hogy…

Még ma is hallom a gépek hangos zakatolását, most is érzem a kényelmetlen, hideg követ térdem alatt, tudom, melyik cipőm orrán volt egy kis sárfolt. Látom magam előtt egykori kollégáim arcát, gesztusait, élénken él bennem, hogyan próbálja megjátszani minden ember körülöttem azt, hogy nekik igazából semmi bajuk. De a mozdulataik árulkodóan esetlenek, suták, szerencsétlenek. Ahogy az enyéim is. Ám nekem könnyű dolgom volt, mert arcomat a fényképezőgép mögé rejthettem, ezért senki nem látta, mennyire szégyellem magam.

Az a nevenincs, szívfájdítóan védtelen kiscica egy hete még jól volt. Ugrált, hiányolta anyját, testvére hasát bújta, ott talált csak meleget. Tekintetében pajkosság, csillogó, naiv öröm, tágra nyílt szeme minduntalan rácsodálkozott az életre. Próbáltunk vigyázni rá, óvni csöppnyi kicsi testét, ébresztgettük mélyalvó immunrendszerét, csak egy kis időt kell átvészelned, meglásd, jönnek érted, boldog leszel.

Hiába az éles fájdalom a térdkalácsomban, mozdulatlanná merevedtem. Szótlanul, remegő kézzel emeltem szemem elé a fényképezőgépet, amely háromszor akkora volt, mint a kiscica. Belenéztem a lencsébe, s onnantól kezdve nem tudom levenni a tekintetemet a kiscica szeméről. Most sem. Tegnap sem és a múlt héten sem. A haldokló kiscica szeme rémisztően nyugodt bölcsességet sugárzott. Mintha tudta volna, mi és miért történik vele, mintha tudta volna azt is, kik és mik vagyunk mi, emberek. És ő jól tudta, hogy nem akar itt lenni köztünk, mert nincs bennünk tisztelet.

névtelenkiscica-1-2

A kép egy pillanat alatt elkészült, három sóhajtás még, aztán vége volt mindennek. A kiscica halála, amelynek kénytelen voltam az utolsó percig tanúja lenni, olyan dühítően értelmetlen, hogy máig eszembe jut. Mikor fogjuk megérteni végre, hogy szeretni nem csak azt jelenti, hogy finom falatokkal kínáljuk és simogatjuk, ölelgetjük? Mikor jut el minden emberhez, hogy a szeretet egyúttal felelősség is? Ennyire felszínesek volnánk? Kedvencünkért bármire képesek vagyunk, de az utódjai nem számítanak semmit sem? Miért van ez?

Eltökéltem, hogy a névtelen kiscica halála nem lesz értelmetlen. Veletek együtt nem.

Az ő emlékére ivartalanítási akciót tartunk a Napfivér Állatorvosi Rendelőben. 2013. novemberében történt (LINK), 18 hónapja már, hogy meghalt. Így az akció részeként az első 18 cicát kedvezményesen ivartalanítjuk, a kandúr cicákat 5000 Ft-ért, a lánycicákat 9000 forintért.

Gondoljatok rá, gondoljatok azokra a néma ártatlanokra, akik még meg sem születtek, de már kínhalál vár rájuk! Ne engedjétek…!

Csak egészséges állat hozható. Az ár tartalmazza a műtét folyamán felhasznált eszközöket és anyagokat, gyógyszereket, ahogy a kötelező fájdalomcsillapítást, a varratszedést, a kontrollt és az antibiotikumos védőernyőt is. Nem tartalmazza a gallér árát, sem a műtét utáni óvintézkedések elmaradása miatt szükségesség váló utókezelés díját sem.

Jelentkezni a kapcsolat@ebdoc.hu e-mail címen lehet, illetve katt az alábbi gombra az elérhetőségeinkhez!

Kizárólag előzetes bejelentkezés alapján vállaljuk a műtéteket!

Update: a nagy érdeklődésre való tekintettel az ivartalanítási akciónkat egész májusban nyitva tartjuk! :)