Tegnap kora este lassan, fájó tagokkal szálltam ki a megviselt, ősrégi autóból, kezemet-lábamat apró, vérző karcolások borították, mégis vigyorogva botorkáltam hazafelé. Szilveszteri jégkorong-bajnokságon voltam, nagyon szeretem ezt a sportot űzni. Sajnos ritkán van módom rá, de akkor aztán mindent bele! Tökéletes megoldás arra, hogy a felgyülemlett feszültséget és bosszúságot levezessem. Nem véletlen az sem, hogy anno az egyetemi téli vizsgaidőszakokban teljesen rá voltam állva az éjszakai meccsekre.

Tegnap is minden alkalommal kaján vigyorral húztam az ellenfél térfelére, a korongra várva, s mindig tudtam, kinek vagy minek szól a gól. Nem, nem szóltam be neked akkor, amikor igazán kellett volna, de ha a pályán vagyok, s majd kiszakad a kapu hálója: nesze neked! Nem tudsz róla, hogy épp rád gondoltam, de így van ez jól, szeretem a békét. Nem is sejted, hogy talán épp azért sikerült látványosan szépre a gól, mert annak idején mosolyogtál, amikor összeszorított szájjal figyeltem, hogy a tíz éve láncon tartott kutyád az esőben ázik. Mosolyogtál, mert tudtad jól, hogy a jog melletted áll, elvi síkon megfelelsz az állattartási követelményeknek, megvan a lánc kellő hossza, napi egyszer penészes kenyeret dobsz elé, és ennyi. Vigyorogva vetetted oda nekem, te felelős állattartó vagy, úgy bizony, ezt a bíróságon sem vitatná senki. A jégen ellenfeleink vesztésre álltak, a kutya talán már meg is fagyott, más nem történt, mert nem történhet. Tehetetlen voltam és vagyok.

Hazafelé sétáltam, amikor váratlanul egy fiatal srác óriási koronával égő, félelmetes hangrobajjal járó tűzijátékot indított mellettem, kézből. A kutyák rettegtek és fülsértően vonyítottak. Mondom neki, ne haragudj, de nem látod, hogy halálra rémülnek a kutyák miattad? A srác válasza okos, komoly és megfontolt: őneki joga van tűzijátékozni. Persze-persze, lassan belefulladunk a jogok tengerébe.

Megálltam a lúd mellett. Lakik egy bácsi nem messze tőlünk, alkoholista szegény, sokszor elvert családja már régen elhagyta őt. Magányát karácsony idején száz meg ezer égősorral palástolja, amit mindenféle terv nélkül aggat a házra, a barackfára és a tujákra. Idétlen, nyomorúságos és szánalmas látvány ez a giccses villogás. Nyár óta van egy lúd a kertjében, ha elmegyek mellette, mindig megtorpanok előtte, mert egyszerűen gyönyörű. Hatalmas, könnycsepp alakú testén finom tollak csillognak, vékony, ívelt nyaka tökéletes érzékenységgel tolmácsolja mérgét. Ugyanis, ha találkozunk, a liba látványosan előreszegezi nyakát, úgy rohan a kerítéshez, gágágá, nyújtsd az ujjad, tüstént lecsípem, a fene egyen meg téged!

Megálltam a lúd mellett, amely a kicsiny ketrece túlsó végében gubbasztott. Szólítottam, gyere, szidjál, támadj meg, beszélgessünk! A sok petárda miatt már a saját gondolataimat se hallottam, de a lúd se mozdult, fejét szárnya alá hajtva didergett. Az első alkalom volt, hogy rám se hederített. Félt. Az istenit neki, ne rontsd el a kedvemet, legalább te csinálj úgy, mintha egy normális hétköznap lenne. Nem.

Rosszkedvűen folytattam utamat, már csak pár méter választott el engem otthonomtól. Volt egy forgalmas út, amin át kellett kelnem, s hiába a 30-as tábla, általában 60-70-nel száguldoznak az autók, mert jó és egyenes út. Már messziről láttam azt a hegekkel borított kóbor fekete kandúrt, amely már tíz éve uralkodik a környéken. Hatalmas, busa fej, szögletes arc, hosszú, idegesen rángó farok. Az út kellős közepén tisztogatta magát, amely végén hirtelen feltűnt egy hatalmas Audi terepjáró. A macska becsmérlően viszonozta az erős fényszórók tekintetét, mintha azt mondaná: Csúnyán beszélsz? Mit szeretnél, mondd? Száguldott az autó, ilyenkor mindenki nagyon siet valahová. A jelenetet figyelve éreztem, megint véget ér egy korszak. A félvad kandúr még kamasz koromban volt kölyökcica, soha nem tudtam megfogni, soha nem engedett a közelébe. Az egyetem elvégzése után még csapdát is állítottam neki, de nem. Mindig átlátott turpisságomon, így lassacskán beletörődtem, hogy soha nem fogom őt kiherélni. Az autó félelmetesen közeledett feléje, a macska pedig csak figyelt, figyelt. Pár pillanat és ennek is vége lesz…

Otthon gyorsan repültek az órák, miközben Mütyürt nyugtattam, mert nagyon félt. Míg őt simogattam, számot vetettem az évről, amely eltelt. Nagyon sok minden történt velem, merész és nagy döntéseket hoztam, volt, amit utólag elhibázottnak véltem, volt, amit a mai napig jónak tartok. Mert az év utolsó napja erről szól. Alkalmat ad arra, hogy átgondoljuk, hol voltunk, hol vagyunk és hová tartunk. Nem volt nálam sem petárda, sem tűzijáték. Elégedett voltam az elmúlt évvel, nem volt szükségem pukkanásra, nem fogja egy égi fényjáték sem tartalmasabbá, sem emlékezetesebbé tenni az estémet, ez mind csak holmi külsőség, amely pillanatok alatt elenyészik. Nem leszünk tőle sem több, sem kevesebb.

Éjfélkor kinn álltam a teraszon, vegyes érzelmekkel figyeltem az őrült tűzijátékot. Hatalmasat robbant az ég, odanéztem és tudtam, ezt az aranyszínű fényjátékot az alkoholista bácsi gyújtotta meg, egyes-egyedül. Minek? Jobb lesz neki tőle? A lúd jutott eszembe megint, mint oly sokszor az este folyamán és rossz kedvem lett. A sok kutyára és cicára gondoltam, amely halálfélelmében szerteszét fut a négy égtáj felé, és még rosszabb lett a kedvem. Hányan kerülnek kocsik alá, hányan pusztulnak el egy volt-nincs pukk miatt?

Végül eszembe jutott a vad és csúnya kóbor cica az út közepén. Az a sok tonnás száguldó Audi lomhán és lassan, kényelmesen megállt a jeges út közepén, a macskától két méterre. Középkorú férfi vezette, elegáns zakó, nyakán nagy sál, mellette a barátnője csinosan. Egyértelműen buliba tartottak. A férfi egykedvűen nézte a cicát, sem villogás, sem dudaszó, sem motorbőgetés. Csak állt a kocsi hosszú másodpercekig és várt. A cica folytatta bundája tisztogatását, semmi jelét nem adta annak, hogy belátható időn belül odébbállna. A férfi kiszállt, kedvesen odébb tessékelte a macskát, s mielőtt magára csukta volna a kocsi ajtaját, csendesen odaszólt nekem: boldog új évet!

Kinn álltam a teraszon, elmosolyodtam és bementem a házba, hogy megnyugtassam a kutyámat, akit nagyon szeretek.

Posted by Lumia 630