Tegnap érkezett hozzánk egy 6-7 évesnek becsült, tacskó jellegű fiúkutya. Hiába kóborolt a városban, hiába a sok idegen kutyahang okozta sokkhatás, ijedelem, ez a kutyus azonnal jelét adta annak, hogy szereti az embereket, bízik bennük, és mindent megtesz, hogy kedvükben járjon.

_AAA5661

Illetve… bízna bennünk, próbálna kedveskedni is nekünk, csak éppen teljes mértékben vak. Óvatosan kell kezelnünk, mert minden érintésre összerezzen, látás híján időnként ösztönösen védekezik, amiért egyáltalán nem hibáztatható.

Állapota jó, bundája viszonylag ápolt, nincs rajta semmi olyan, ami miatt aggódnunk kéne, egyedül a szeme rossz. De az nagyon. Érdekesség, hogy pupillája fényre reagál, szemlencséje kissé homályos, de nem annyira, hogy indokolja ezt a súlyos mértékű fogyatékosságot, mégsem lát ő semmit sem. Alaposabb vizsgálatra volna szükség, amely nálunk nem kivitelezhető.

Ha már ilyen kedves a kutya, és jó állapotú, miért a segélykérés? Azért, mert felügyelet nélkül nem hagyható, kizárólag ebben a kis ketrecben.

_AAA5662

Tudjuk, hogy kényelmetlen és szűk a hely, de biztonságot csak itt tudunk nyújtani neki. Viszont hiába érdeklődő és kíváncsi természet kint az udvaron, amint ide betesszük, teljesen magába zuhan. A fémfalak okozta visszhang miatt még hallásával sem tud tájékozódni, és bármerre indul, pár lépés után a falat érinti. Egy vak állat számára a legrosszabb hely. Nehéz lenne belegondolni, hogy érezné magát két hétig, amíg itt kellene lennie, vagy akár tovább is, hiszen egy vak kutyát nagyon nehéz örökbeadni.

Így tehát Kozma doktor kijelentette, szíve szerint azonnal kiadná jogfenntartással, egy alapítvány részére. Szeretnénk, ha valaki segítene rajta. Megérdemelné ez az áldott jó lélek, aki csöppet sem tehet sem fogyatékosságáról, sem arról, hogy – nagy valószínűséggel emiatt – rútul megváltak tőle.

Update: