Az elmúlt három hét alatt kétszer is egyhetes betegszabadságon voltam, úgy látszik, idén ez hozta meg orromba a tavasz első illatát. Ezért volt a nagy csend itt a blogon. Már vártam, hogy visszatérhessek a rendes kerékvágásba, hiányoztak a kutyáink, mit tagadjam. A tegnapi nap csendes munkával telt, az idő szép volt, az aznap lefényképezett kiskutyát pedig ma délelőtt örökbe is fogadták. Kezdetnek egyáltalán nem rossz, sőt! :)

Azonban ma szörnyű híreket kaptam. Kezdem az elején.

Biztosan emlékeztek, nemrég voltam kinn a Zöld Szigeten, megismerhettem sok-sok kutyát, köztük ottani kedvencemet, Hektort is. Írtam is róla, és bár először alig mertem elhinni, de egy héten belül őt is örökbe fogadták. Nézzétek, most így él: LINK

Amikor a menhelyi kutyákat sétáltattuk kinn a réten, megismerkedtem egy szép, kedves és törékeny fiatal lánnyal, Leával, aki a menhely egyik önkéntese, bár mivel messzebb lakik, ritkán jut el a zöld szigetes kutyák közé. Lea vidéki otthona tele van kidobott kutyákkal és macskákkal, mindenki tudja, hogy nagy állatvédő, ezt sajnos a környékbeliek ki is használják. A rét túloldalán két ló legelészett, elmeséltem hát Leának, milyen szép emlékeim vannak az egyetemi éjjeli ügyeleti órákról, amiket az üllői nagyállat-klinikán töltöttem számtalan alkalommal. Lovakat gyógyítottunk, ők pedig néha engem próbáltak megrúgni. Nem volt szükség kávéra hajnalban sem, volt helyette adrenalin, képzelhetitek. :)

Lea mandulavágású szemeivel, álmodozó tekintettel nézegette a lovakat, majd elkezdett mesélni szerelméről, Lénáról. Hat éves kislány volt még, amikor hosszú ideig figyelte, leste az otthonával szomszédos tanyán élő lovakat, nagyon vágyott rá, hogy megismerkedhessen velük. Végül összeszedte a bátorságát, betoppantott a kapun. A tanya meglepett gazdájával közölte, hogy bizony meg szeretne tanulni lovagolni. A gazda mosolyogva belement, megígérte neki, hogy ha óvatos, alázatos és szorgalmas lesz, megtanítja a lovaglás csínja-bínjára.

Leának nagyon sokáig az istálló körül kellett dolgoznia, takarított, trágyázott, ápolta a lovak szőrét, de még nem ülhetett a hátukra, ám ez nem szegte kedvét. A gazda lassacskán úgy látta, hogy a lány felkészült, majd egy szép napon azt mondta neki, választ egy gyakorlólovat a lánynak. Így teltek-múltak az évek, Lea megtanult lovagolni, s azóta is ekörül az – immár megvalósult – álma körül forog az élete. Később összebarátkozott egy fiatal, három éves lóval, akkor is bent találták nála, amikor semmi dolga nem volt. Lea titkokat súgott fülébe, bármilyen gondolata támadt, azt a fiatal lány megosztotta a lóval, akit Lénának hívnak. A nagy ló és a törékeny, kicsi leány neve is összeillett. Lea úgy érezte, ővele alkot tökéletes párost. Ez bizony már szerelem volt.

A történet innentől mesebeli módon folytatódott, ahogy az a filmekben is szokott szerepelni. Lea minden szabad idejét Lénával töltötte, egyre jobban megszerették egymást. Ha szerelmi bánata volt, a ló hátán sírta ki magát, ha valaminek örült, mosolyogva ölelte át Léna büszke nyakát. Bár a ló igyekezett elrejteni, hogy ragaszkodik a lányhoz, a tanyán és a környéken idővel mindenki tudta már, Léna azért áll mindig a kerítésnél, mert tudja, ha jön a lány, onnan láthatja meg először. Így telt el négy gyönyörű év.

Léna hatalmas termetű ló, bár kicsit szerencsétlen, képes a semmiben is megbotlani. Igazi elefánt a porcelánboltban. Termete, meggyőző kiállása ellenére végtelenül nyugodt, jámbor jellemű. Idővel kiderült, hogy megbetegedett a tüdeje, valószínűleg allergia okozta, s tavaly decemberben, 7 éves korára sajnos kehessé vált. A kehes ló csökkent teljesítményű, gyógyítani nem lehet, csak az állapotromlás akadályozható meg. Lea vigyázott rá, ápolgatta, mindent megtett azért, hogy Léna jól érezze magát. Nem is volt semmi baj, a legelő jót tett Lénának. Leát nem zavarta az sem, hogy a betegség miatt nem lovagolhat intenzíven Lénán, hiszen a barátjának tartotta, nem holmi eszköznek. Szerette és tisztelte. Mint minden állatot.

lealéna

A menhely közelében én Hektort sétáltattam, Lea a szeleburdi Imrust, közben mosolyogva hallgattam a lány történeteit, aminek se vége, se hossza, nagyon kellemes délutánom volt.

Ma délelőtt azonban Lea zokogva hívott fel, hogy a fiatal Lénát vágóhídra küldi holnapután a gazdája. Nem akarja megtartani, hiszen hasznos munkára nem tudja fogni, és csak azért, hogy Lea foglalkozhasson vele, nem fogja felesleges költségekbe verni magát. Közölte a lánnyal, hogy szándékai megmásíthatatlanok, a lónak meg kell halnia.

Lea sírva könyörgött a gazdának, ám csak egy dolgot tudott elérni: ha kifizetik a gazdának azt a pénzt, amelyet a vágóhíd adna a lóért (120 ezer Ft), és végleg elviszik Lénát a tanyáról, életben maradhat. A Zöld Sziget Állatmenhelynek van egy szép legelője, ahol már él egy szintén kehes ló, a 21 éves Lilly. Lilly csontsoványan, szörnyű állapotban érkezett oda, de a menhely legelőjén csodálatosan kivirult (lent).

Untitled-2kicsi

Lea, miután a menhely önkéntese is, segítséget kért tőlük, a Zöld Sziget pedig rábólintott, helyet biztosít Lénának, nagyon szeretnék őt is megmenteni. A nyugodt élet, a legelő, a takarmányozás és minden más adott, hogy Léna – állapotához képest – teljes életet élhessen. Csupán a gazdától kellene megvenni a lovat, hogy ne kelljen meghalnia.

Léna messze kerülne Leától. Tudja a lány, hogy az élet már másmilyen lenne ezután. Sokkal ritkábban látogathatná meg, de ez most már nem érdekli. Az egyedüli, ami fontos számára, az maga a tudat, hogy a ló él, foglalkoznak vele és jó helyen van. Ez mind adott volna…

Két nap, ennyi most Léna számára az élet. Egy gyönyörű ló (csak nézzétek a képeket!) szép élete, ez mind darabokra hullana egy szempillantás alatt a vágóhídon. Tudom, hogy 120 ezer Ft nem kis pénz, de ha sokan összeállunk, pillanatok alatt összegyűlhet! Annyi kutyuson és macskán segítettünk már, Bátorral is csodát műveltetek! Meg sem tudnám számolni, hány meg hány árva állatnak kerítettetek gazdát, mennyi ártatlan négylábút menekítettetek ki a halál torkából, sokszor csupán egy megosztással.

Léna nem tehet a betegségéről, ám emiatt most ő van életveszélyben. Miben különbözne az ő élete, miben lenne kevesebb, mint a kutyáké és cicáké? Segítsünk most őrajta! Sok-sok pici iszonyatosan sokat ér, mutassuk meg, hogy meg tudjuk csinálni!

A Zöld Sziget Állatmenhelynek nincsen pénze arra, hogy megvásárolja Léna életét, de ha támogatást kap tőletek, meg fogja tudni tenni. Ti pedig elmondhatnátok magatokról, most már egy ló is nektek köszönheti az életét… Szerintem csodálatos érzés lenne.

Egy megosztás is rengeteget segítene, így jut el mind több olyan emberhez, aki tud segíteni!

SIKERÜLT! :) Link ITT