Tegnap a Zöld Sziget Állatmenhelyen jártam. Biztos van, akinek eszébe jut a kérdés, nem sok az, hogy az Illatos úton töltött dolgos hétköznapok után még hétvégén, szabadidőmben is árva állatok közé megyek? Szögezzük le itt és most: nem, nem sok, sőt…!

Akinek az életében nem, vagy ritkán szerepel gazdátlan, elhagyott, sanyarú sorsú állat, könnyen azt hiheti, erős lelki megterhelést jelent az élmény, látni nap mint nap ezeket az ártatlan lelkeket. Aki viszont sok időt tölt köztük, mind tudja, hogy éppen az ellenkezője igaz. Tény, hogy jó érzés értük tenni, gondoskodni róluk, azonban bármilyen sokat jelent az ő számukra az, amit tőled kapnak, higgyétek el, ők ennél sokkal, de sokkal többet nyújtanak neked.

_AAA3580

Ugyanis legyen egy állatnak bármilyen rossz sorsa, nem panaszkodik, hanem örül neked. Amikor meleg, szeretetteljes tekintetével szemedbe néz, amikor udvarol neked, lábaid között sündörög, csóválja a farkát, barátkozik veled, meg akarja nyalni arcodat és kezedet, megtelik a szíved nyugalommal és békességgel. Ezekben az órákban vagy eszedbe sem jut mindaz a gond, ami életedben jelen van, vagy ha mégis, sokkal derűsebben szemléled a problémáidat. Mert azt látod, hogy hiába nehéz olyannyira az életük, ezek a négylábúak minden apróságnak örülni tudnak. Ez a látásmód akaratlanul is átszivárog beléd, és ha csak ideiglenesen is, az addigi összevisszaság hirtelen világos képpé áll össze benned. Igen, megígérhetem azt is, hogy ha velük töltesz egy-két órát, választ fogsz találni sok kérdésedre is, amire eladdig képtelen voltál megoldást találni.

A Zöld Szigeten életemben először jártam. Egy városi, rendezett környezethez szokott ember számára szokatlan lehet a menhely látványa, én viszont már tudom, látom, mi mit jelent, mi miről mesél. És ugyanazt éreztem itt, amit tavalyelőtt Karácsonykor a Gyömrői Árvácskáknál. Kezek nehéz munkája, vér és izzadság árán felépített menedéket láttam, és sok önkéntes lelkességét, amely az évek során semmiből valóságot varázsolt. Számomra mindez nagyon megható és lenyűgöző.

Egy kisebb csapattal kutyát sétáltatni jöttünk ide. Az idő szerencsére nekünk kedvezett, nagyon szép napsütés, kellemesen langyos levegő várt minket, szellő alig. Miután körbevezettek, mondták, válasszak társat magamnak. Sajnos volt választék bőven, hiszen abszolút fullházon működik a menhely, rengeteg, körülbelül 120 kutyával. Az egyik kennelben felfigyeltem egy fiatal, 8-10 hónapos bull terrier jellegű kan kutyára, Hektorra. Van egy kevés tapasztalatom a kutyák terén, láttam, mi folyik abban a kennelben. Négyen voltak, egészen különböző jelleműek, közepes, illetve nagytestűek, fiatal, középkorú és idős egyaránt. Rögtön feltűnt, Hektor nem találja a helyét a rangsorban. Gyakorlatilag maga sem tudta, mit csináljon, mire hogyan reagáljon. Volt, amikor barátságosan közelített társához, mire amaz odakapott felé. A következő percben ő volt az, aki elutasította a közeledést, s ezt szintén fogcsattogtatással hozta a másik tudomására. Szerencsére a konfliktus csupán ezekben a villongásokban teljesedett ki, egyikük sem lépett háborús mezőkre, de tudtam, hogy óriási megterhelést jelent egy kutyának, ha olyan közösségbe kerül, amelyben nem tudja, hol a helye. Látszott, hogy a stressz dolgozik benne, ezért van teljesen összezavarodva. Észre sem vette, hogy ott vagyok és őt figyelem. Nem kellett kérdeznem, miért épp ebbe a kennelbe került, tudom, hogy a válasz az lenne, istenem, hát hová tegyük?

Nehéz természetűnek tűnt, ezért őt kértem ki a sétához. Amikor elém hozták, megszeppent, folyton a földre kushadt. Alig lehetett rábeszélni, hogy jöjjön velem, ki a mezőre, sétálunk egy nagyot. Aztán lassacskán elindultunk, az elején ficánkolt a pórázon, húzott, táncolt. Pár száz méterrel később azonban megtorpant, sóhajtott egy nagyot és megnyugodott. Beleszimatolt a finom kora tavaszi levegőbe, rám nézett, elvigyorodott. Kacsintott rám, egyszerre mindkét szemével, a következő percekben máris tökéletesen sétált velem, ismeri a pórázt, s ha úgy akartam, a lábam mellett jött. Nagyon jó érzés volt Hektort megsétáltatni.

_AAA3494

Bár kezdetben néha dominánsan viselkedett a többi kutyával, főleg a kanokkal szemben, jelzésünkre hihetetlenül gyorsan megértette, amit csinál, neki sem jó. Amint fokozatosan eltűnt belőle a stressz, kezdett kirajzolódni valódi természete: egy tanulékony, rendkívül okos, gyönyörű állatot ismertem meg benne, akinek a mottója, játszani, játszani és játszani! Nézzétek:

_AAA3571

Gyorsan megszerettem, ő lett aznap az egyik kedvencem. Ám idővel eljött a séta vége, vissza kellett mennie a helyére. Amint csukódott mögötte a kennel ajtaja, azonnal felugrott a rácsra, a szemeivel kért, hogy ne hagyjam itt. Összeszorult a szívem, de tehetetlen voltam.

Nagyon szeretném, ha Hektor gyorsan gazdához kerülne. Határozott és következetesen irányító kézre van szüksége, azonban, ha ezt megkapja, más kutyával is tartható, csak oda kell figyelni rá. Gyerekes családba is ajánlott, kitűnő intelligenciájának köszönhetően tökéletesen alkalmazkodó jellem. A gyermekien bájos játékossága mellett markáns külseje és védelmező hűsége biztonságot nyújtana szeretett családja részére. Biztos vagyok benne, hogy leendő gazdája valódi kincsre fog lelni a kutyában, Hektor bearanyozza majd új otthona életét, minden körülmények között.

_AAA3336

Szépen kérlek titeket, segítsetek ennek a drága négylábúnak gazdát keresni! Jelentkezni a Zöld Sziget Állatmenhely Facebook-oldalán lehet, illetve a zoldszigetinfo [kukac] gmail.com e-mail címen.

U.i.: itt a tavasz, látogassátok meg a menhelyeket, öleljétek meg az árva négylábúakat! Ne csak miattuk, magatok miatt is!

Update: