A kérdés, amit a legtöbbször feltesznek nekem az Illatos úti munkám és élményeim kapcsán, a következő: mi az, ami a legjobban megvisel?

A válaszom mindig ugyanúgy hangzik: az, ha leadnak egy állatot. Az elszakadás pillanata, majd az állat reakciója, amikor rádöbben, hogy itt marad, idegen helyen, ismeretlen emberek között. Ám, hogy ezt milyen érzés végignézni, soha nem tudtam jól megfogalmazni. Nem véletlenül, hiszen lehetetlen.

Ma végre eljött az a nap, amikor meg tudom nektek mutatni, miről van szó. Ahogy azt már többször jeleztem, soha nem tudod, melyik lesz az a pillanat, ami téged nagyon meg fog érinteni. Nem lehet felkészülni rá, hiába látsz itt sok mindent, ez az érzés mindig váratlanul ér. Ilyenkor az ember lába a földbe gyökerezik, nem jut eszébe semmi, csak áll és néz. Ma viszont cselekedtem, videóra tudtam venni az egyik ilyen, számomra nehéz jelenetet.

Egy nagyon kedves, szelíd, 10 hónapos keverék fiúkutya került hozzánk, rajta hám. Bejöttek az előtérbe, szokásos adminisztráció, majd pedig jöttem én, gyors vizsgálat, s mivel egészséges, korának megfelelő kombinált védőoltás, féregtelenítés. Semmi különös.

Miután végeztünk, a hámot levettük róla, a kanapéra tettük. A kutya nyakára hurkoltuk a pórázt, hogy hátravigyük a számára kijelölt kennelbe. Ekkor csukódott be az őt leadó, s immár távozó ember mögött az ajtó, a kiskutya azonnal bepánikolt. Kétségbeesetten nézett utána, majd felágaskodott a kanapéra, s az orrával bökdöste a hámot, megpróbált belebújni. Mivel nem érte el célját, fogaival lehúzta a hámot a földre, hátha úgy könnyebben bele tud bújni, vagy talán azt remélte, valaki rásegíti. Fel akarta venni, látszott, hogy megtanulta, ha mennek sétálni, előtte fel kell vennie. Ezt a téblábolást, tanácstalanságot a videón is látni lehet, s bár az elejéről lemaradtam, a lényeg, remélem, rajta van.

Szívszorító élmény az ilyesmit végignézni…

A videó néhol kicsit sötét, elnézést!

Képem róla:

_AAA3292

Úgy örülnék, ha valaki mielőbb magához venné! Adatlapja ITT