Több alkalommal, hosszasan gondolkoztam azon, hogyan fogalmaznám meg, hogyan szedném betűrendbe a választ, ha valaki feltenné nekem azt a kérdést, vajon milyen a tökéletes gazdi? Soha nem sikerült.

Állítsak össze egy listát, mit kell tennie egy olyan embernek, aki a világ legjobb gazdája szeretne lenni? Nem jó. Nem jó, hiszen élnek házikedvencek a budai hegyek villáiban olyan emberek körül, akik nem tudják, mi az, hogy nehéz és bizonytalan anyagi helyzet, és élnek állatok a vidéki, rogyadozó viskók körül is, amelyekben idős emberek élnek egyedül, maroknyi nyugdíjból, napról-napra tengődve. Vannak, ráadásul egyre többen, akik otthonról dolgoznak, és munkájuk olyan, hogy elég egyetlen laptop hozzá, és vannak bizony, akik 12 órákat robotolnak messze otthonuktól, hogy meglegyen a napi betevőjük.

Arról nem is beszélve, hogy minden állatnak más és más igényei vannak.

Hogyan mondhatnám meg így, mi szükséges ahhoz, hogy egy állat boldog legyen? Mindenki más úton-módon próbálja megoldani a saját életkörülményeiből adódó problémákat, és lássuk be, az emberek igenis leleményesek és kitartóak tudnak lenni. Csak hogy egy szélsőséges példát említsek, Lajos bácsi is kieszközölte, hogy vigyázni tudjon egy olyan kutyára, aki nem volt az övé, úgy, hogy nem volt az égadta világon semmije.

Ha a gyakorlati szempontok tág határok között változhatnak, beszéljek elméleti tételekről? Ugyan már, mindenki mást gondol nem csak az állattartásról, hanem saját szeretett kedvencéről is. Azt, hogy ki hogyan vélekedik erről a témakörről, függ a temperamentumtól, a neveltetéstől, érzelmektől és függ az állat és gazda kapcsolatától is.

Kezdtem úgy érezni, feladom, nincs válaszom arra, milyen is egy tökéletes gazdi. Vagy ha esetleg lenne is, az bonyolult, nagyon hosszú és unalmas. Ám a mai napon váratlanul kaptam egy levelet, amelyben József számolt be tőlünk örökbefogadott kedvence sorsáról. Biztosan emlékeztek a kutyusra, ő volt a Pandakutya, először ITT szerepelt, a kutyus és gazdi egymásra találását pedig ITT láthattátok. Az utóbbi linken a gazdi egy rendkívüli tettéről is beszámoltam, amellyel az Illatos úton nagyon jó benyomást keltett.

Miután a levelet elolvastam, négy nagyon egyszerű szó jelent meg előttem. Ezeknek a szavaknak nem sok köze van a rövid levél tartalmához, mégis, valamilyen megmagyarázhatatlan okokból az írottak szinte tálcán kínálták őket. És most már tudom, hogyan jellemezném a tökéletes gazdit: alázatosság, tisztelet, együttérzés és gyengédség. A többi már csak rajtunk múlik.

Íme, a levél, köszönöm, József!

U.i.: komolyan mondom, én életemben nem láttam még egy ilyen kutyát! :)

Tisztelt Doktor Úr, kedves Levi!

2013. október 31-én fogadtam örökbe az Illatos útról Rexit, a pandakutyust. Többen kérdezik, hogy mi van a kutyussal.

Nos, a legfontosabb talán a tegnapi, azaz február 3-i esemény, amikor a kutyust ivartalanította Győri Balázs doktor úr. Kicsit lelkiismeret-furdalásom van, de tudom, hogy jól döntöttem, amikor kértem a beavatkozást.

A kutyus nagyon jó fej, barátságos, szereti a kiskutyusokat, a bichonokat különösen. Jól el van a közepes testűekkel, de van labrador, husky, sőt még új-fundlandi barátja is. Túléltünk egy boxer és egy kuvasz által egyszerre elkövetett támadást, a seb ellátása után azonnal játszani kezdett egy másik boxerral. Szívesen menne bullterrierekhez is, de hozzájuk csak pórázon, a gazdi engedélyével megyünk. Rexi nagyon nyugodt természetű.

Remekül tolerálja a hosszú utat, szó nélkül tűrte a 3 órás buszozást.

Természetesen már szobatiszta, szófogadó, 40-50 méterről is 2-3 szó után jön. Sétál láb mellett, de azt utálja. :) Amikor egyedül kell maradnia, csendben van, a szomszédok nem panaszkodnak. Ha nem ugrálna fel esetenként egy-egy járókelőre, nem is kellene vele foglalkoznom. Terveim között szerepel, hogy a márciusban Dunaújvárosban induló kutyaiskolába beiratkozunk.

Szóval nagyon örülök, hogy örökbe fogadtam.

Tisztelettel: K. József