_IGP2071

Emlékeztek Judy-ra? Az aprócska kiskutyára, akinek hirtelen annyira megtelt a hasa folyadékkal, hogy a végén már levegőt is nehezen tudott venni? Nagy bajban volt. Tanácstalanul szemléltük, hiszen komoly vizsgálatok kellettek ahhoz, hogy megtudjuk, pontosan mi okozza a bajt. Lehet portoszisztémás sönt, a máj egyik nagyon speciális, veleszületett betegsége, vagy egyfajta felszívódási zavar. Ez utóbbi a jobbik eset, nehezen megoldható betegség, de a májbeli elváltozást műteni kell, sok orvos a rendkívül magas rizikó miatt nem is tanácsolja.

Segítséget kértünk ebben a posztban. Még aznap este jelentkezett László, hogy ő itt van, készen áll, bármilyen segítségre volna szüksége Judy-nak, megoldja, csak mondjuk el, mit tegyen. Másnap eljött hozzánk párjával, Viktóriával, Kozma doktorral közösen megbeszéltük részletesen, mi a helyzet a kiskutyával. Mondtuk, hogy igencsak különleges vizsgálatokat kell végezni, a legjobb megoldás erre egy jó magánkórház volna. Mindvégig szűkszavúak voltak, tényszerűek. Nem érdekelte őket, mennyibe kerül a vizsgálat, csak gyógyuljon meg szegény kiskutya, ez a fontos, minden más mellékes. Elárulták ugyan, hogy tetszik nekik Judy, de csak annyit mondtak, egyszerűen segíteni akarnak rajta, semmi több. Azon, hogy örökbefogadnák, nem igazán gondolkodtak még. Már bőven sötét volt, mire visszajöttek a kórházból a kutyussal, én valami miatt még sokáig bennmaradtam, így ekkor is találkoztam velük. Hiába beteg a kutyus, láttam rajtuk, máris szerelmesek. Próbálták visszafogni magukat, de… láttam. Pedig alig pár órát töltöttek csak vele. De nem, még nem döntöttek.

A vérvizsgálat eredményét vártuk, ám addig is unszoltak, meséljünk már, hogy van Judy? Eszi a tápot, amit vettek neki? Jobban lélegzik már? És a kedve…?

Pár nappal később megjött a vizsgálat eredménye, kiderült, a rosszabbik eshetőséget gyakorlatilag kizárhatjuk. László dolgozott, de Viktória szinte azonnal meg is jelent nálunk, sugárzó és boldog arccal, kell, kell, kell ő nekünk! És elvitte. Judy már nem Judy. Féltő gazdijaitól új, reménytelibb és hatalmas szeretettel választott nevet kapott: Haley.

Laci és Viki, hálánk örökké üldözni fog! :)

Íme, a pár beszámolója:

Kedves Levente, bejelentkeznénk, Judy, aki már Haley köszöni, szuper jól van. :)

 Amikor elmentem érte hozzátok az Illatos útra, nagyon meg volt szeppenve, igazi kis cukika volt, aztán ez körül belül az állatorvosi rendelőig tartott ki, ott aztán kimutatta a foga fehérjét, ugrált, rosszalkodott, tömte befelé a finom falatokat, olyan helyes volt, annyira evett, hogy azt sem vette észre, hogy injekciót kapott. :)

 Jelenleg egy speciális tápot kap, hogy kicsit megerősödjön. Tálból még nem nagyon akart enni, ezt megelégelve összeszedtük a földről az ennivalót, kivittük, hogy beletegyük tálba, Haley meg teljes kétségbeeséssel futott utánunk, hogy hova visszük a kajáját?! Igazi kis rosszaság, hatalmas zsákmányösztön van benne, imádja tépni, hurcibálni a dolgokat, rágcsál mindent, a nagy kutyákat állandóan szekálja, ha nem foglalkoznak vele, akkor simán beléjük harap. :)

Ashley és Lizzie kutya pedig ezt egész szépen elviselik, nagyon büszke vagyok rájuk. Ismerkedünk már a klikkerrel is, a nevére és a hívó szóra már hallgat, azt is felfedezte, hogy abból a sárga zsákból jön a jutalomfalat, meg is küzdött vele, hátha jön még belőle.

Haley rendszeresen kap féreghajtót, hogy teljesen kitisztuljon a szervezete, most 2 naponta visszük vissza vértesztre, mert elég vérszegény, de napról-napra javulnak az eredményei, ami nagyon jó jel. :)

A doki azt mondta, hogy ha nem látná hogy ilyen rossz a vérképe, nem mondaná meg a kiskutyáról hogy bármi baja is van, mert annyira eleven. :) Imád bunyózni, és huzakodni, már morog és ugat, ha legyőzte a zsákmányt, annyira kis vicces hangja van. :) Ha fent van a kanapén és a többiek leugranak, rendesen behisztizik, hogy őt is vegye le valaki, mert hogy még leugrani azért nem mer. A vízpocak helyett igazi kölykös kajapocakot növesztett már.

Vasárnap kilátogattunk a Kőbányai Kutyasuliba, ahol mi is aktív tagjai vagyunk az iskolának, és a kicsi Haley nagyon jól érezte magát, az oktatói kutyákat rendre teremtette, ha nem foglalkoztak vele. Rohangált a pályán, felfedezett mindet, apportírozott is ahogy az a képeken látható, ő az iskola legújabb reménysége. Mondtam is neki, ha teljesen meggyógyul akkor minden hétvégén jöhet ki velünk.

Szóval egy igazi ördögfiókát nyertünk tőletek, aminek én személy szerint nagyon örülök, lesz vele munka, az már látszik, de az is látszik, hogy minden egyes percet megér majd. :)

Köszönjük a munkátokat, hogy mindent megtettetek érte, így a családunk tagja lehetett. Van még hova erősödni, és fejlődni, de jó úton haladunk.

Üdvözlünk mindenkit: Viki, Laci, Ashley kutya, Lizzie kutya, Haley kutya