Figyeljetek ide, én úgy gondolom, Dorisz múlt heti halála után megérdemlünk egy kis vidámságot. Mint bizonyára néhány olvasómnak feltűnt, egy ideje nem írtam a blogba új bejegyzést, de ez nem is véletlenül alakult így. Keményen letörte kedvemet annak a minden kínt átélt fiatal kutyának a szenvedése, elpusztulása, amelyet kénytelen voltam végignézni, így az „írói énem” sem akart előbújni, csak néztem a világba bután.

Ennek a hangulatnak ma hirtelen végett vetett négy fénykép, amit Hurka/Silent új gazdája küldött nekem. Mintha tudta volna, mire van szükségem… Nem tudom eléggé megköszönni neki. :)

Az élet megy tovább, s bár sovány vigasz, de Dorisznak megígértem, hogy soha nem felejtem el, ahogy annak idején Plútónak, Bárónak, Morgóéknak, Bosco-nak és még sok-sok más kutyának is ígéretet tettem erről. Úgy vélem, ez a minimum, amit érdemelnek. És az, hogy teszek róla, ti se felejtsétek el a történetüket.

Tartozom nektek pár vidám hírrel, elnézést kérek, hogy elmaradtam velük. Itt pótolnám, egész egyszerűen képekkel. Meg rajtuk a jóféle pecsétekkel. :) Csak annyit fűznék hozzá, hogy a képre kattintva az eredeti poszthoz juthattok, a „gazdis” jelzés tőlünk való örökbefogadást jelent, míg a „szabad” azt jelzi, állatvédő egyesület vitte ki, de a későbbi gazdisodásról – egyelőre – nincsenek megbízható információink.

Köszönöm mindenkinek a segítséget, amit a kivitellel/örökbefogadással nyújtottak!

Nézzetek, örüljetek, mosolyogjatok!

U.i.: Igen, Lexi és Charlie is! ;)