Restellem magam.

kep_016_5

Ugyanis ezzel a kutyával először nem nagyon akartam megismerkedni. Nem találtam benne semmi vonzót, semmi különlegeset, semmi olyasmit, ami megragadta volna a figyelmemet. Ő egy kutya. Pont. Nem, mégsem teszek pontot a mondat végére. Nos, ő még csak nem is volt szimpatikus a számomra. Gyakran láttam, mivel Izsák felé tartva a kennelje előtt kell elmennem, undok némber volt a szememben ez a kistermetű eb. Kiröhögött, tele szájjal nevetett arcom láttán, kicsi, ravasz szemével gúnyosan méricskélt. Tudod, mit? Hagyjál békén, ne is nézz rám!

Nem tartottam szépnek. Kis termet, éjsötét barna alapszín, cseppnyi tigriscsíkos beütéssel, apró, formátlan lábai akár a hurkák. Ez is a neve, Hurka. Kövér, telivér keverék kutya, van benne pitbull, francia bulldog, valami hegyes pofájú fajta, az égvilágon minden. Leadott. Ivartalanított szuka, két éves, kövér. Ja, igen, ezt már mondtam. Nem baj. Kövér.

Idegesített a kutya külseje. Formátlan, nyeszlett fülei hol derékba törve lekonyultak, hol az ég felé meredtek, de sehogy sem volt jó, mert mindenhogyan idétlenül nézett ki. Sötét színű, csillogó szemei aránytalanul aprók, szája fültől fülig ér, nyaka zömök és rövid, mellkasa nevetségesen széles. Az egész kutya egy merő disszonancia. Én a harmóniát szeretem, az egyszerűséget, a tökéletességet, és nem, illetve nehezen tűröm a hibákat. Ebben a kutyában sok hibát találtam, keresnem se kellett.

Nem volt soha semmi baja, sem fizikailag, és úgy tűnt, lelkileg sem. Elvolt ő a kennelben, akár hal a vízben, bárhányszor láttam, mindig a rácsot támasztva nézett kifelé, és röhögött rajtam. Állatorvos vagyok, így az esetek többségében akkor van alkalmam szorosabb kapcsolatot kiépíteni az állatokkal, ha vizsgálom és kezelgetem őket. Mivel Hurka nem volt beteg, csak kövér, nem kerültem közelebbi kapcsolatba vele.

Aztán egyik napon kértek a gondozók, vágjam le az egyik kutya körmeit, olyan nagyok már. Rendben, persze, de melyikét? A Hurkáét! No, most majd jól ki fog röhögni, ahogy ott szerencsétlenkedek kecses kacsói előtt, de majd meglássuk, lesz nemulass, ha nem fogja vissza magát.

Attila hátrament érte, fogta Hurkát, bevezette a kezelőbe, ahol én már vártam rá. Becsuktam az ajtót, megfordultam, és csak annyit láttam, hogy a kutya nekem rontott. Ugyanis miközben ott tekergett, csámpázott mindenfelé, meglazult a póráz, leesett a nyakáról. Amikor ezt a kutya észrevette, azonnal célba vett engem. Azon a pár méteren képes volt hihetetlen sebességre kapcsolni, s mire észbe kaptam, már repült is felém.

Amint elért, a kutya felugrott, otromba lábaival átkulcsolta a térdemet, a fejét lábamhoz szorította. Ez a kutya átölelt, s azon igyekezett, minél nagyobb testfelületen hozzám bújhasson és simulhasson. Helyezkedett, aztán felnézett, s térdem mellől boldogan vigyorgott rám széles szájával. Földöntúli öröm töltötte el, hogy megölelheti a lábamat.

_IGP0997

S abban a pillanatban jöttem rá, jaj, hiszen ez a kutya gyönyörű. :) Minden hibája, csúnyasága abban a pillanatban eltűnt, és már csak egy tökéletes szeretetbombát láttam, egy végtelenül kedves kutyát, aki nem ismer olyan fogalmakat, mint a szomorúság, depresszió, kedvetlenség és unalom. Ő szeret élni, szeret minket, szeret szeretni.

Hurka az Illatos úton raboskodik? Sebaj, gondolja ő, a lényeg az, hogy minél vidámabbak legyünk, nem kell sírni, szép az élet! Folyton gurul, nevet, olyan jóindulat árad belőle, ami megmelengeti minden ember szívét, aki csak ismeri. És most már én is ismerem. Lelkiismeret-furdalásom van, amiért eleinte kerültem őt, de hiába, mert ha meglátom őt, vigyorogva kacsint, hé, hé, mit búsulsz ott?, s akkor aztán akaratlanul is elmosolygom magam. Fene essen ebbe az ebbe, hihetetlen, milyen könnyen képes felvidítani bárkit is. :) Esetlen megjelenése csak ráerősít az összképre, meg kell hatódni, amikor figyeled, hogyan bandázik a kicsi kutya. Minduntalan azt tapasztalom, csúnya kutya tényleg nincs. Egy sem. Pedig eddig láttam már itt 4-5 ezret közülük.

Kiraktuk az egyik kifutóra, amint oltása már elérte hatásosságát, s most Hurka két másik kutyával él együtt, velük is jól kijön. Ám látszik rajta, hogy nagyon emberközpontú, játszópajtásnak sokkal inkább egy kétlábút képzelne el magának. Sokszor nézegetem távolról, titokban, s ilyenkor látni, néha eltűnik a csillogás a szeméből egy pillanatra. Higgyétek el, a látszat ellenére őt is nagyon megviseli az, hogy nincs kihez tartoznia, nincs, akit imádhatna, és aki kedvéért megtenne bármit. Akár nevetne is, egész nap. Jó, mondjuk ez egyébként is működik nála. :)

_IGP0974

Marcona kinézete ellenére imádja az embereket, állatokkal is nagyon jól kijön. Egy fiatal szeretetcsomag, ajánlom bárkinek, de főleg olyanoknak, akik úgy érzik, az élet hullámai átcsapnak fejük felett. Hurka mellett nincs szomorúság, nincs rosszkedv. Se depresszió, se szorongás. Hurka boldoggá tesz, meghosszabbítja az életedet, csak annyit kér cserébe, hadd ölelje meg a lábadat, hadd szeressen téged.