A minap egy gázai szélsőséges hacker-csoport nagy lelkesedésében feltörte és átírta a blogomat. Büszke felirat tündökölt az oldal helyett, amely azt hirdette, bizony, mi voltunk, és nem más! Talán úgy vélték, az oldal egy izraeli állami felület, rábukkantak egy biztonsági résre, nosza rajta, gyerünk befele.

Értem én a viccet. Keressünk is hamar mai főszereplőnknek egy szépen csengő héber nevet, csakazértis alapon. Legyen a III/22-es kennel rabjának neve Izsák. Hogy miért pont Izsák, az nemsokára kiderül. Ha netalán megharagudna a kis fricskám miatt a kedves banda, tessék, szabad az út az ostromhoz. Nem megy? Ja, igen, elfelejtettem mondani, tegnap a blogot átköltöztettük az egyik legújabb generációjú szerverre, de ez már egy másik történet. :)

Izsák nincs nálunk túl régóta. Augusztus 28-án érkezett hozzánk, kóbor, közepes-nagy testű, keverék fajtájú, szénfekete kan kutyus. Minimum 10 éves. Sajnos egyik tulajdonsága sem hozza őt közelebb az álomkutya ideálhoz, amely miatt tömegek szemében lenne vonzó. Pedig…

A kutya lassan rablétének harmadik hetét tölti ki, amely talán nem túl sok, de ő már kezd szomorodni. A III/22-es kennel egy félreeső sarokban található, ahol alig éri az állatot inger. Legyen épp szikrázó déli napsütés, metsző szél, vagy töltse be a levegőt virágillat, hahota, nem sok minden jut el őhozzá. Amikor hirtelen elé állsz, mindig azt látod, hogy kék színű, műanyag kádacskájába kuporodva fekszik, feje mellső lábai közt, Izsák a tekintetét, orcáját teljesen elrejti. Talán így próbál védekezni mostoha sorsa ellen? De amint rájön, hogy valaki épp őt nézi, nagy vidám, nevető szemekkel eléd ugrik, simogatásra nyújtott fejét megbiccenti, s még meg sem érintetted, arcára már a végtelen hála ül ki. Csukott szemmel élvezi a simogatást, egész teste mosolyogva szambázik farka előtt, melyet veszettül csóvál. Csönd van. Nem szólsz, nem szól. Túláradó öröm tölti ki reszketeg lelkét, a néma csendet csak a farka hangos üteme tépi meg, hiszen az a falat veri a lendületes csóvákban, úgy örül a kutya neked.

Rettenetesen barátságos, őszinte és naiv kutyus. Nem az a fajta, aki azon tépelődik, mit keres itt, miért kapta ezt a büntetést. Izsák csak nevetni akar. És az Izsák név jelentése épp a nevetés.

Amikor kihozod pórázon egy rövid sétára, megfiatalodva fürkészi, figyeli környezetét, hátha talál valami érdekes látnivalót. Folyton kiszemel magának egy messzi alakot, ilyenkor megfeszíti a pórázt, és rögtön indulna is játékos bakugrásokkal feléje, hogy birkózzon, labdázzon vele. Eleven és élénk természet, miközben szelídsége megnyugtató hatással van a körülötte állókra. Hangját csak a rehabilitációs kertben hallatja, olyan, mintha azt mondaná, köszi, köszi, hogy kihoztál, de nézd, gyere már be te is, szia, itt vagyok, nem látod? Nekünk ugat, a figyelmünket próbálja felhívni magára.

Sajnos azért is róla írok, mert nagy a baj. Izsáknak hetek óta tartó, folyamatos, profúz hasmenése van. Ennek mértéke már olyan súlyos, hogy vércseppek, néha –tócsák árulkodnak erősen gyulladt beleire. A hasmenés ellen vannak bevált kezelési protokolljaink, az esetek többségében két-három nap alatt meg is oldjuk a problémát. Azonban bármelyik fegyverünket is vesszük elő, Izsák nem mutat semmilyen javulást. Kedve és étvágya kitűnő, láza nincs, nem levert, sőt, virgonc. De már csonttá és bőrré aszott, olyannyira lefogyott, hogy rossz érzés ránézni.

Anikó, aki segített Johnny és Káin szabadulásában is, munka mellett szinte naponta hozza neki az otthon, külön Izsáknak főtt csirkemellett, rizzsel, mindenféle finomsággal. De nagyon úgy tűnik, hogy bár a segítség óriási jelentőségű, nem elég. Aggódunk érte, mindannyian. A kutyát olyan vizsgálatnak kellene alávetni, amely meghaladja műszerparkunkat, de a legfontosabb, otthonra és családra lenne szüksége, egy olyan életre, amely átmelengeti, meggyógyítja fáradt és megtört testét.

Lehet, épp te is olvasod ezeket a sorokat, a gazdi, aki talán érte jön végre. Tudd és ne feledd, Izsák melletted folyton csak nevetne. Várunk téged!