Sziasztok!

Most értem haza. Ma is benn voltam az Illatos úton, mivel bár hétvége van, úgy éreztem, talán elkélhet egy kis segítség. Végül kiderült, nem is volt ez annyira rossz ötlet.

Hadd kezdjem a tényekkel, hiszen azok a legfontosabbak. A tegnapi és mai nap folyamán magánszemélyek, és szívet melengető összefogás keretében állatvédő szervezetek összesen 34 kutyát vittek el. Holnap nagy valószínűséggel további 6 állat kerül ki tőlünk, tehát a csütörtöki segélykiáltás után 72 óra leforgása alatt 40 eb nyeri el szabadságát. Ezen kívül további ígéreteket, bátorítást is kaptunk, például a Kutya-segélyszolgálattól.

Az altatási listára feltett három eb, Káin, Rex és Kormos is köztük van, immár ők is szabadok. A képen, amit a Muki csoport egyik tagjától, Anikótól kaptam, éppen Káint próbáljuk bebódítani, felkészíteni egy hosszú autós utazásra, amely egy boldogabb jövő felé vezeti őt. Nem volt egyszerű, mert a zsivány nagyon küzdött a tudatáért. Rendkívül szívós, erős és életrevaló kutya.

1045190_634617899881941_1560422460_n

Elég hely jutott így számunkra, hogy egy kicsit tervezhessünk a következő napokra, hetekre, a vészhelyzet elmúlt, és csak remélni tudom, ennek az óriási akciónak hosszabb távon is megmarad a pozitív hatása. Nem vagyok túl optimista. Nagyon elfáradtam, mind fizikailag, mind lelkileg.

Miközben minden figyelmemet, energiámat lekötötte a helyzet, tegnap este 9-kor, amikor hazaértem, teljesen váratlanul ért az, ami fogadott. A Noé Alapítvány a tények ismerete nélkül feltett egy félinformációkat tartalmazó posztot az internetre, amelynek nyomán először találgatások sora, majd óriási balhé kerekedett. A marketinggel kapcsolatos véleményemet nem érintem, de úgy vélem, mindennek konkrét, gyakorlati hatását egy valahol olvasott aprócska, egymondatos hozzászólással tudnám a legjobban illusztrálni: “Ezek után hogy menjek az Illatos útra örökbefogadni?” Mindezt a legnagyobb vész közepette.

Miután kontrollálhatatlanná vált az egész, és mindenki további információkra vágyott, a tegnapi posztomban leírtam Shila történetét. Miért hallgattam volna róla? Jogotok van tudni, mi történt. Elmondtam, ebben a helyzetben egyszerűen nem volt jó döntési lehetőség, csak rossz. Azzal, hogy mindezt leírtam, a nevemet és az arcomat adtam a történethez. Sehol nem írtam le, személy szerint ki altatta el a kutyát, nem is fogom, hiszen lényegtelen. Lehet, hogy nem én voltam, de az is lehet, hogy igen. És bár számíthattam volna rá, mégis váratlanul, mintegy arculcsapásként ért a reakció, az özönvízszerűen áradó, számos esetben személy szerint engem célzó gyűlölködés. Gyilkos lettem sok ember szemében. Életemben először szembesültem azzal, hogy van, aki a halálomat kívánja.

Nem várom el senkitől, hogy higgyen nekem, amikor azt mondom, mint mindenki más az Illatos úton, én is megpróbálom minden kutyánál és minden lehetséges eszközzel elkerülni az altatást, hiszen közületek kevesen ismernek személyesen. Mégis szomorú lettem, amikor kiderült, erre kevesen gondolnak. És ezért haragszom magamra.

Elfáradtam. Úgyhogy ne haragudjatok meg rám, de egy kicsit visszavonulok. Miután Mütyür tanácstalan tekintetén is láttam tegnap éjjel, hogy valami nem okés velem, rájöttem, pihennem kell. Nem tudom, mikor fogok írni legközelebb, azt sem, miről. Lehet, hogy megírom a kicsi Benőke történetét, de lehet, hogy a blog prológusa után végül az epilógust. Nagyon sok minden történt az elmúlt hetekben, át kell gondolnom pár dolgot. A vészhelyzet 40 kutya szabadulásával pillanatnyilag elhárult, most ideje egy kicsit magammal foglalkoznom.

Természetesen továbbra is rendelkezésére állok mindenkinek, akinek örökbefogadással, vagy egyéb üggyel kapcsolatban segítségre van szüksége, de ha valaki éppen Shiláról kérdezne, annak is állok elébe.

Legyetek büszkék arra, hogy köztetek élnek és dolgoznak azok az alapítványok, szervezetek és emberek, akik nagyon sokat tettek azért, hogy ne kelljen elaltatni senkit. Nélkülük semmit nem tehettünk volna. Név szerint, abc-sorrendben:

  • Cerberos-Állatvédőrség
  • Élethang Alapítvány
  • Futrinka Állatvédő Egyesület
  • Muki-csoport
  • Noé Alapítvány
  • Összefogás az Állatokért Alapítvány
  • Segítő Angyalok Állat- és Természetvédő Egyesület
  • Vigyél haza! Alapítvány

Külön köszönetet érdemelnek:

  • K. Anita az Összefogás az Állatokért Alapítvány tagjaként a csütörtöki éjjelt önmagát sem kímélve szervezéssel, telefonálással töltötte.
  • Anikó, aki kézbe vette Káin ügyét és személyesen is segített ma, hogy kiszabadulhasson.
  • az osztrák és német állampolgárok, akik nem hagyják cserben a pórul járt magyar kutyákat.
  • és mindenki, aki fuvarral, megosztással, örökbefogadással óriási segítséget nyújtott.

Vigyázzatok magatokra!