img_7665_0

Miután azt vettem észre, a Noé Állatotthon Facebook-oldalának köszönhetően gyakorlatilag kezelhetetlen szóbeszéd indult el egy nálunk “eltűnt” Cane corsóról, szeretném megosztani veletek Shila történetét.

Shila, a 9-10 éves Cane corso valóban el lett altatva. Ám azt is elárulnám nektek, hogyan történt mindez. A kutya kóborként került be hozzánk június 22-én, s mivel regisztrált chipje volt, a gazdáját azonnal értesítettük, aki már a telefonbeszélgetés során kérte az állat elaltatását. Bár a kutya hajlott korú volt, nem igazán szerettük volna elaltatni, ezt hallva a gazdi úgy döntött, külön bejön a telepre, de nem azért, hogy elvigye. Tegnapelőtt, szerdán be is jött, bizonygatta, hogy márpedig el akarja altatni, más lehetőség nem érdekli. A leadás és a fajtamentőknek való átadás sem. Természetesen megvan a véleményünk az efféle hozzáállásról, s tudtuk azt is, hogy a Noé a francia bulldogokért és Cane corsókért tüstént ugrik, ennek ellenére tény, hogy az állat az ő tulajdonát képezi, egyedül neki van joga dönteni az állat sorsáról. Tekintve azt, hogy 9-10 éves volt a kutya, és azt, hogy lehetetlen jogi helyzetbe kerültünk (nem adja le, nem viszi el, de a tulajdonjogot fenntartja) kénytelenek voltunk elfogadni a döntését. Nagyon sajnálom.

Fiatal állatoknál rá tudjuk beszélni a gazdát, hogy inkább adja le, mert jól tudja (főleg többszöri kísérlet után), hogy senki nem fogja elaltatni, mi sem. De az érvelésünk sokkal gyengébb lábon áll, ha a kutya a számára várható max. élettartam alsó határát már elérte, és ezt a gazdi is tudja. Néha olyan szituációkba kerülünk, hogy egyszerűen nincs jó döntés. Most sem volt. Talán csak azt előztük meg, hogy otthon, ásóval a kert végében oldja meg a problémát.

Szeretném megkérni a Noé Alapítványt, amíg nem ismeri a tényeket, máskor legyen szíves, és próbálja meg elkerülni az olyan megfogalmazásokat, amelyek rosszindulatú találgatásokra adhatnak okot.

Köszönöm.