Nagyon mozgalmasak ezek a napok. Rengeteg a tennivaló, egymást érik a műtétek, jönnek és mennek az állatok, ki se látunk a munkából. És ez jó. Jó, mert öröm itt dolgozni.

A nagy pörgés közepette a napok és hetek is gyorsan teltek, míg végül a Nap ráhasalt a mai horizontra. Eljött az a nap, amely alatt a véletlenek játéka folytán a kirakó minden darabja a helyére került.

Holnap lesz pont egy éve, hogy elkezdtem írni a blogot. Első bejegyzésemet naiv, s visszanézve szinte gyermeteg, tudatlan kézzel írtam, a Prológus címet kapta. Nem tudtam még pontosan, mit szeretnék elérni, nem tudtam, hová jutok vele. Csupán homályos elképzeléseim voltak. Ma, blogírói első évem legutolsó napján egy ajándék hullott az ölembe. Fogalmam sincs, véletlenül történt-e így, de annyira örülök neki, s annyira hálás vagyok, hogy botorság volna ezen tépelődni.

Oly rég vártam már erre! S tudjátok, olyan szép az, aminek ma tanúja lehettem, hogy nincs az a szó, amivel körül tudnám írni. Így nem is teszem. Meséljenek helyettem a képek!

Igen, Johnny 137 napnyi fogság után ma végre elnyerte szabadságát. De ki vitte el, ki vette szárnyai alá? Egy szervezet, egy alapítvány? Nem.

Ideiglenes befogadója Erika, egy nagyon kedves nő, aki több mint 20 éve kutyákkal foglalkozik, s a rehabilitációhoz is ért. Amikor először találkoztam vele, azonnal tudtam, megbízhatok benne. Johnny érdekében vállalta, hogy ha kell, akár az egész napját is rászánja. Szelíd és visszafogott lány, némán döntött, és a kutyát csendben vitte el. Mivel időben, energiában és anyagilag is jelentős feladat hárul rá, Erikát két csupaszív lány támogatja. Ismerem régóta mindkettőt, s annyi mindent megtesznek az állatokért, hogy csak csodálni tudom őket. Mindketten aktív ideiglenes befogadók. Anikó hónapok óta ki sem mozdul otthonról a súlyos bőrgombásodással küzdő ápoltja, Panna miatt, ugyanis a kis yorki betegsége embert, állatot egyaránt megfertőz. A gombával sajnos Anikónak is meg kell küzdenie. Kata pedig fogalmam sincs, hogyan szervezi napjait, de munkája és kisfia mellett mindig jut ideje védenceire, a kutyákra is. Nagyon nehéz így az életük, panasz mégis csak a legritkább esetben hagyja el ajkaikat, s mindennek ellenére teljesen természetes volt számukra az, hogy segítenek Johnny kimentésében. Mert ez bizony mentés, nem vitás.

A három gráciának köszönhetően a legutóbbi lista egyetlen, még itt maradt kutyája is elhagyta az Illatos utat. Épp a blog első évének utolsó napján.

A kör bezárult.