Történt, hogy egy kedves olvasóm, Dombi Dóra egy kósza ötlettől vezérelve felhívta az egyik állattáp-forgalmazó cég figyelmét a blogra. A Zoofast.hu, miután elkezdte olvasgatni az összegyűjtött történeteket, úgy érezte, szeretne hozzájárulni a szerencsétlen sorsú állatok életének jobbá tételéhez. Több se kellett, felajánlott az Illatos úti állatok számára egy egész raklapnyi tápot, Purina ProPlan, Eukanuba, Hill’s…, volt a csomagban mindenféle finomság. Amikor közöltük velük, hogy nálunk az állatok takarmányozása megoldott (minden kutya prémium minőségű Eukanuba száraztápot kap), ráadásul a tápváltás hasmenést okozhat a kutyáknak, azt mondták, sebaj, ennek ellenére szándékuk eltökélt, mindenképpen segíteni akarnak, s ennek módját rám bízták.

A tételben macskaeledel is volt, amit elfogadtunk, ugyanis a macskák sokkal kényesebbek, finnyásabbak, mint a kutyák. Így, ha egy macska nem hajlandó megenni a nálunk rendszeresített tápot, most már lehetőségünk van másféle takarmányt is felkínálni neki. Köszönjük szépen! :)

Mi legyen a kutyatáppal? Dórival tanakodva szóba került, hogy az Illatos úton kívül is rengeteg sanyarú sorsú, nehéz helyzetben lévő kutya él, többségük olyan kisebb menhelyeken, állatotthonokban, amelyek nagyon rossz anyagi helyzetben sínylődve próbálják meg ezeknek az állatoknak az életét jobbá tenni. Harcuk, küzdelmük sokszor kilátástalan, vannak, akik napról-napra tengődnek, az állatokért dobogó sok szív pedig nem kíméli az önkéntesek, egyesületi tagok saját pénztárcáját sem. Természetesen nem volt kérdéses, valamelyik menhelynek kellene eljuttatni az adományt, a 127 kg kutyatápot. Nagy öröm volt, hogy a Zoofast.hu lelkes bólogatással jelezte egyetértését. Úgy éreztem, nincs tisztem és jogom eldönteni, kire essen a választás, úgyhogy segítséget kértem a Facebook-on. Olyan szervezetet, alapítványt, menhelyet kerestem, amely, mint fentebb említettem, kisebb méretű, szerény anyagi körülmények között tevékenykedik, az állatvédelem médiaharcában háttérbe szorult, ám ugyanúgy megérdemel egy kis segítséget, figyelmességet, mint bármelyik másik. A szavazást tegnap éjjel a Gyömrői Árvácska Állatotthon nyerte meg, több mint 400 szavazattal.

Ma reggel egy jóízű alvás után felkerekedtem, azt a sok tápot mind kocsira tettem. Sikerült a kávém, a zene is életre kelt a műszerfalon (nem mindig ilyen jóindulatú), a Pulp rázendített bolond nótáinak egyikére, kint a hó lassan szállingózott, vagyis semmi, de semmi nem ronthatta el kedvemet. Az út rövid volt, a végén kicsit nehezen találtam meg az állatotthon telephelyét, de hamar ott voltam. Kiszálltam az autóból.

Az első benyomásom az volt, hogy ez a menhely bizony nem szép. Julika néni fogadott, az állatotthon egyik önkéntese, ő vezetett körbe, megmutatta a létesítményt, közben csak mesélt, mesélt. Látszott, hogy büszke erre a menhelyre. A menhelyre, amely éveken át, tűző napsütések százai alatt, zuhogó esők ezreiben épült, a kennelek, az „iroda”, a takarmánytároló… ahogy ezeket szemügyre vettem, szinte magam előtt láttam azt a sok építő kezet megkérgesedni, az időjárás által megviseltté válni. Ahogy teltek-múltak a percek, a „csúnya menhely” lassan átalakult a szememben egy csodaszép kutyaotthonná. Óriási a kontraszt a Gyömrői Árvácska Állatotthon és az Illatos úti ebtelep között. Míg az utóbbi gyárépületek közötti betontenger, amit törvényi úton hoztak létre, s ami bizony sokáig az állatok vesztőhelye volt, addig ez a menhely a pusztaság kellős közepén csírázott ki, a szeretet szülte meg és tartja fenn.

Állatok. Amennyire tudtam, megnéztem minden kutyát, nagyon sok az idős, korosodó eb, amelyet itt is nehezen adnak örökbe. Sokuk a menhelyen fogja leélni életét, szerencsére jó kezekben vannak, foglalkoznak velük és vigyáznak rájuk. A kutyák többsége 2-4 társával együtt él a nagyjából 20-25 m2-es kennelekben, minden állatnak saját kutyaháza van. Az itteni ebek nyugodtak, látszik, hogy jól ismerik a helyet, jól vannak tartva, a stressz nincs jelen életükben. Köszönhető ez a tágas térnek és az önkéntesek sokaságának, akik rendszeresen jönnek megsétáltatni az állatokat. Amit én nagyon-nagyon irigyeltem, az az, hogy ezek a kutyák bizony biztonságban vannak. Nem veszik el életüket, soha, semmilyen körülmények között nem jöhet el annak még szemernyi esélye sem, hogy kényszeraltatás vár rájuk. Nem fogadják örökbe őket? Sebaj, akkor itt maradnak! Amikor orvosilag indokolt, csakis akkor altatják el őket, méltóságban és szeretetben tölthetik életük utolsó perceit is. Julika néni minden kutyát ismer, akár a tenyerét, mindhez volt egy-egy kedves szava, mindőjükről tudott mesélni valamit. Vannak sérült, beteg kutyák, amelyek ellátásának anyagi háttere folyamatosan problémát jelent, de mindig előteremtik valahonnan a szükséges összeget. A kennelköhögés elleni küzdelem itt is mindennapos.

Egyszerűen süt a helyből, hogy nagy segítségre van szüksége. Percről-percre erősödött bennem az érzés, hogy a Zoofast.hu adománya a lehető legjobb helyre került. Nagyon örültem annak, hogy közreműködhettem ebben az akcióban, tanúja és segítője lehettem egy jótettnek. Úgy gondolom, minél erősebbek, és minél nagyobb támogatást élveznek az állatotthonok, menhelyek és állatvédő szervezetek, ezzel a reménybeli fejlődéssel együtt az Illatos úti kutyák is annál több esélyt kapnak a boldog életre. Például ott voltam, láttam, amikor a Gyömrői Árvácska átvett tőlünk állatokat, pedig ők aztán nincsenek eleresztve pénzzel… Összegezve, hiszem, hogy bármelyik szervezetet, menhelyet támogatja valaki akár csak egy fillérrel is, az a fillér egy hosszú út végén elér minden egyes bajba került állathoz.

Érdemes körülnézni a menhelyen, meglátogatni az ottani állatokat. Láttam nagyon szép kutyákat, láttam muris ábrázatú, bohókás ebeket. Volt ott a világra rácsodálkozó kölyök, és visszafogottabb természetű nyugdíjas kutya is. Sőt, van ott egy fenemód nagyra nőtt birka is, Emil, aki kutyák között nőtt fel, ennek köszönhetően annak is képzeli magát. Odaüget az ember lábához, dörgölőzik, s ha nem simogatod meg, bizony megsértődik (az én lábamra is rávágott a csülkével, miután úgy találta, túl sokat babrálok a fényképezőgépemmel). Szívesen időztem volna még ott, de sajnos mennem kellett…

Kedves Zoofast.hu és Dóri, nektek köszönhető a mai nap!

Kérésemre az önkéntesek küldtek nekem egy bemutatkozó levelet, amit itt meg is mutatok nektek:

Az Árvácska Állatbarát Egyesület 1998-ban alakult azzal a céllal (maga az ötlet 1992 óta volt megvalósulás alatt, de akkor még nem volt szervezet) , hogy a Gyömrő és környéki otthontalan kutyák helyzetén segítsen. Az egyesületet állatbarát civilek hozták létre, a menhely fenntartását elsősorban a szervezet vezetője, Maszló Györgyné Zsuzsi vállalta magára, aki a hiányzó állami és önkormányzati támogatást saját jövedelméből pótolja ki. A 2230, Gyömrő, Farkasdi út 1. szám alatt ( Annahegyi u. folytatása) található menhelyet Zsuzsi alakította ki az általa vásárolt közel 1 hektáros telken. Az egyesület fő feladatának tekinti az otthontalan állatok befogadását, és örökbeadásukat új, felelős gazdához, ahol gondoskodást és szeretetet kapnak egész hátralevő életükben.

Jelenleg az otthonban 185 kutya, egy macska és egy birka él.

Szinte folyamatosan létszámstop van nálunk , mivel több a kidobott kutya, mint amennyi örökbefogadnak. Évente átlagosan 100 kutyát fogadnak örökbe, de zömében inkább a fiatalok forognak. Altatás nincsen, ezért is van olyan sok idős kutya nálunk. Természetesen az idős, esetleg beteg kutyákat nem hagyjuk szenvedni, megadjuk nekik a végtisztességet.

Jelenleg 15 kölyök kutya  és 170 felnőtt kutya (ebből 76 terápiát igényel) található az otthonban, többségük már idős. (idén eddig 104 kutyát fogadtak örökbe, tavaly 131-et). A kutyák gazdáival igyekszünk tartani a kapcsolatot, sok fotót, híreket kapunk exárvácskáinkról. FOTÓTÁR

Az adó 1 % idén 3.766.000 forint volt, amelyből levonta a működés költségeket alig 1.000.000 forint jut egy évre az állatok orvosi ellátására, etetésére.

Az otthonban minden szuka kutya és a kan kutyák kb 75 %-a ivartalanítva van, folyamatosan figyelemmel kísérjük a kedvezményes ivartalanítási lehetőséget – sokszor Dr. Kollár Eszter, Dr. Stájer Attila és Dr. Dián Tamás van segítségünkre.  Mindegyik árvácska rendelkezik chippel és megfelelő oltásokkal.

Mindig nagyon félünk attól a szituációtól, amikor kölyökkutya kerül be az otthonba – legtöbbször az apróságok dobozban, szatyorban érkeznek. A féreghajtás után szokott probléma lenni zömében, hiszen a férgek olyan károkat okoznak szervezetükben, hogy fogékonyabba lesznek a betegségekre éppen ezért a legkisebbeket, amíg nem történt meg a féreghajtás és a parvo elleni oltást (kb két hét) igyekszünk ideiglenes befogadónál elhelyezni. Sokszor már betegen érkeznek hozzánk kölyökkutyák, akik akár néhány órán belül meghalnak, természetesen Dr. Stájer Attila (Gyömrő) és Dr. Kovács Eszter (Napkelet Állatorvosi rendelő) segítségével a kis apróságok a legkiválóbb orvosi ellátást kapják meg, de néha ez is kevésnek bizonyul. A nyár és a késő ősz szokott lenni a kölyökkutyák dömpingjének az időszaka.

Sajnos idén télen sok beteg kutyánk van – sok a torokgyulladásos, sokan sérülten, soványan érkeztek hozzánk. Julika mindennapos odaadó gondozásának köszönhetően az elesett kutyusok gyorsan felépülnek, hiszen mindig megkapják a gyógyszert, rendszeresen át vannak kötözve a sebesültek és a betegeknek külön főz mindenféle finomságot.

Az önkéntesek licitálásokkal és adomány tárgyakból – jótékonysági vásárok szervezésével igyekeznek előteremteni a szükséges orvosi költségeket, de természetesen alkalmi adományozók támogatására is számíthatunk. Mindig hatalmas nagy az aggódás az orvosi költségek előteremtésére. Egyik önkéntesünk (Melinda) saját kezűleg készít árvácskás logós porcelán tárgyakat és hímzett terítőket, amiket licitálásra fel tudunk tenni az internetre.

Próbáljuk az otthont ismertebbé tenni, többféle rendezvényeken részt venni, illetve havonta szervezünk sétáltatós napokat, melyekre szerencsére egyre többen és többen jönnek el, így havonta egyszer biztosan minden sétáltatható kutyánk meg van alaposan mozgatva. Minden hétvégén kinn vannak az önkéntesek az állatotthonban és foglalkoznak a kutyákkal. RENDEZVÉNYEK FOTÓI

Sokan összekeverik az önkéntes munkát a rendes főállású munkával. Minden önkéntesünk és az otthonvezető is saját, 8 órás állással rendelkezik és mindegyiküknek van családja, így ezt a tevékenységet szabadidejükben (munka elött, munka után, hétvégén) végezik, ezért az önkéntesek semmilyen anyagi juttatást nem kapnak.

Fejlesztési tervek: Az állatotthonnak el kell menni Gyömrőről, így a legnagyobb fejlesztési terv az egyik közeli településen egy sokkal fejlettebb és modernebb állatotthon kialakítása lenne. Az álmok egyénenként változnak önkénteseink körében:) és mindenki szorgalmasan lottózik:)

Illatos út: Az Illatos útról évente körülbelül 4-6 kutya kerül hozzánk.

Örömhírek, nehézségek: Nehézség, hogy kiszáradt a kút, az otthonvezető minden nap munka előtt és munka után hordja hordókban a vizet az otthonba, illetve idény nyáron a gyömrői Önkéntes Tűzoltók és a Monori Tűzoltók is kisegítettek minket, ugyanis az vízszámlák igen magasra rúgnak. Örök nehézség a pénz utáni hajsza, ugyanis az orvosi költségek hatalma összegeket emésztenek fel, még úgyis, hogy kedvezményeket kapunk. Dr. Stájer Attilának, Dr. Fityus Dorkának és Tószegi Beának nem tudjuk elég sokszor megköszönni a sok segítséget, amit árvácskáinkat nyújtanak.

Örömhír, hogy egyre több az állandó önkéntes, így a feladatokat fel tudjuk osztani egymás között, az egyik legremekebb csapat, akivel valaha találkoztam. Hétről hétre több a látogató, a rendszeres sétáltató, akik foglalkoznak kutyáinkkal, hónapról hónapra egyre több lelkileg sérült kutya válik sétáltathatóvá illetve póráz nélkülivé (azaz póráz nélkül lehet sétáltatni és behívásra hozzánk jönnek) . A Rákosmenti Kutyakiképző Iskola vezetője és kiképzésvezetője Andics Ildikó és Andics Eszter is nagyon sokat segít a kutyák terápiájában. Mérhetetlen türelmük és szeretetük sok kutyának segítettek újra bízni az emberben, szocializálódni, ezzel is nagyon eséllyel gazdihoz juttatni őket.

Kedves Levente! Oldalakat tudnék írni, ezek mellé 1000 és 1000 képet csatolni, hiszen annyi minden történt idén is az állatotthonban, sok szomorúság, sok apró öröm, sok idegeskedés, sok fellélegzés, sok nevetés és talán még több sírás. Arra kérem, ha ideje engedi nézze meg képtárunkat, blogunkat, facebookos elérhetőségünket, ott mindig számot adunk a napi történésekről.

A honlap és a blog linkje

Tisztelettel és hálás köszönettel:

Simon Zsuzsanna
önkéntes