Napi bokros teendőim mellett szeretném már lassan tervezgetni a következő, harmadik esélytelen listát, szívesen vállalom magamra ezt a nagy feladatot, mivel az előzők sikeresek és ami sokkal fontosabb, eredményesek voltak (itt és itt olvashattok róla). Egyelőre sajnos nincs lehetőségem rá… A mai munka során szintén megpróbáltam egyszerre minimum két helyen lenni, ahogy az eddigi száz meg száz napon is, s amikor épp azon bosszankodtam, hogy a fizika jelenlegi állása szerint ez még mindig lehetetlen, elém álltak a gondozók.

” – Tessék mondani, mi kéne, mi kéne? – Doktor úr, elnézést a zavarásért, de volna itten valami. Mint tudja, teljesen tele vagyunk, jó, ha van 3-4 helyünk, már annyi a dolgunk, hogy ki sem látszunk belőle. De nagyon aggódunk egy-két kutya miatt. Tudjuk, hogy tetszik írni azt a blogot, hát gondoltuk, mi is készítünk egy listát. Olyan kutyákat írtunk össze, akiket régóta ismerünk, és akiket nagyon sajnálunk. Kezdenek összetörni. Megtenné a doktor úr, hogy felteszi a blogba? Hátha értük jön valaki, és hátha nekik is lesz Karácsonyuk!”

A gondozók között volt lelkes, fiatal, kamaszbajsza alatt vigyorgó fickó, volt csendes és szelíd természetű, pirospozsgás arcú, mosolygó szemű aprócska nő, és volt egy nagy melák, égimeszelő, óriási ember is, aki jóízűen szokott hahotázni. Ahány ember, annyi jellem, annyi természet. Most viszont ugyanolyanok voltak, kérdő és kérő szemmel nyújtották át a kis gyűrött, ázott és kutyapiszkos papírdarabot, amin a kennelszámok szerepeltek, rövid leírással.

A gondozókról kevés konkrét szó esett eddig a naplóban. Ennek ellenére le kell szögezni, a telep életének gerincét és alapját ők adják, nélkülük nem működne semmi. Mindegyikük hozzáteszi a munkához a saját gondolatait, a saját természetét, ötleteit, ábrándjait és véleményét. A telep miattuk olyan, amilyen. Ők ismerik a legjobban a kutyákat, rengeteg áldozatot hoznak értük. Erős fizikai igénybevételnek vannak kitéve, de szó nélkül teszik a dolgukat. Panasz csak akkor hagyja el szájukat, ha jön valaki, hogy már unja a kutyáját, tessék, ni. Az ilyent nagyon utálják, hiszen ők annyi mindent megtesznek az állatokért, hogy szinte önmagukat érzik megsértve, amikor egy nem kívánt ebet lead a gazdája hozzánk.

Tisztelem őket.

Nem gondolkoztam egy pillanatig sem: fogadjátok szeretettel a gondozók listáját, képekkel és a leírásaikkal, amin egy betűt sem változtattam:

153K Brando, németjuhász, bekerült november 15-én. Kezd bekattanni, harapdálja a farkát és nagyon fogy. [ÖRÖKBEFOGADVA]_IGP0278

156K Beérkezés ideje augusztus 3. Teljesen normális kutya! [ÖRÖKBEFOGADVA] _IGP0285

157K Dinki, bekerülés ideje augusztus 21. Teljesen normális, szeretetéhes kutya. Nagyon sovány! [ÖRÖKBEFOGADVA] _IGP0290

137K Rocky, beérkezés ideje augusztus 11. Nagyon normális, szeretetéhes kutya. Rohamosan fogy, nagyon sovány! [ÖRÖKBEFOGADVA] _IGP0298

122B Beérkezés ideje október 21. Ő egy kicsit debil, határozott gazdi ajánlott neki. Nagyon sovány! [ÖRÖKBEFOGADVA] _IGP0300

115B Bekerülés ideje augusztus 1. Erősebb kezű gazdi mellé ajánlott. Elég sovány, kicsit hülye! [ÖRÖKBEFOGADVA] _IGP0312

76B Beérkezés augusztus 26-án. Májbeteg kutya (megjegyzés: kezeltük, ma már tünetmentes), elég rosszul néz ki. [ÖRÖKBEFOGADVA] _IGP0317

96B Bukfenc, fekete keverék, utolsó beérkezés december 7-én. Már háromszor kivitték, de mindig visszahozták. Jellemhibája nem ismert, teljesen normális. Nagyon sovány! [ÖRÖKBEFOGADVA]_IGP0328

92B Lédi, beérkezés ideje október 5. Teljesen jó fej kutya. Már kezd magára találni a leadása után, de nagyon sovány! [ÖRÖKBEFOGADVA] _IGP0331

75K Beérkezés ideje július 4. Legrégebben itt lévő kutyánk. Kicsit még mindig debil, de már sokat javult. Pórázon nem vezethető! [ÖRÖKBEFOGADVA] _IGP0339