A Menhely, vagy nem menhely? című cikkben megemlítettem, hogy az Állategészségügyi Szolgálat alapvető feladatai közé nem tartozik a telepen lévő állatok egészségügyi ellátása, ennek ellenére mi mégis megteszünk mindent értük, ami csak lehetséges. Ehhez a bejegyzéshez érkezett egy olyan hozzászólás, amely szerint igenis kötelességünk, mivel a BFKF Szervezeti és Működési Szabályzata (SZMSZ) leírja, hogy “feladata különösen …, a befogott, átvett állat egészségi állapotának megállapítására irányuló vizsgálat, megelőző, illetve gyógyító beavatkozás; …”. Ez valóban szerepel a Szolgálat SZMSZ-ében, viszont fontosnak tartom, hogy tisztázzam, miért és hogyan került bele ez a kitétel.

Magasabb szintű, hatályos és érvényes jogszabályokban (41/1997. (V. 28.) FM rendelet az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról, illetve a Budapest Főváros Közgyűlésének 81/2003. (XII. 31.) önkormányzati rendelete a fővárosi közterület-felügyelet szervezetéről és feladatairól) sehol nem szerepel, hogy a gyepmesteri telepen dolgozó állatorvosoknak kötelességük lenne az állatok ellátása és kezelése.

A telep a mindenkori működése alatt, hosszú évtizedekig kizárólag a meghatározott szempontok alapján látta el feladatait, amelynek az volt a következménye, hogy a befogott és leadott állatok tíz- és talán százezrei kerültek mostoha körülmények közé, majd vagy azonnal, vagy pedig rövidesen, de halálukat lelték. Akkoriban ismeretlen és idegen volt az a gondolat, hogy az állatnak ugyanúgy joga van az élethez és a kíméletes bánásmódhoz, mint az embereknek.
Ám idővel – a telep szakmai tanácsadójának, egyben főállatorvosának kezdeményezésére, a BFKF egyetértésével összhangban – az Állategészségügyi Szolgálat működési szabályzatába belekerült a fentebb említett mondat. Ugyanis nem voltak hajlandóak arra, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően működtessék az Illatos úti ebtelepet.

Ez a mondat rendkívül fontos az állatok szempontjából. Egyrészt kötelezi az állatorvosokat arra, hogy lehetőségeikhez képest megakadályozzák a járványok kialakulását, és megelőzzék azok terjedését, ellássák a már megbetegedett állatokat, illetve, amennyiben a telep állatorvosi felszereltsége nem megfelelő, elősegítsék a beteg állat olyan helyre kerülését, ahol kezelni tudják. Másrészt, a mondat jogi alapot ad arra, hogy az ebtelep az anyagi, költségvetési keretéből az állategészségügyi ellátáshoz szükséges felszereléseket, gyógyszereket, illetve oltóanyagokat szerezzen be és a gyógyító tevékenységet finanszírozza.

Gyakorlatilag kijelenthető, hogy enélkül, külön a BFKF által írt szabályzat nélkül, a telepre ráillene a sintértelep kifejezés, ahol az állatok borzalmas körülmények között élnek, majd meghalnak. Ez a szabályzat viszont lehetőséget teremt arra, hogy az állatorvosok a pályaválasztáskor gondolatban tett és a diploma átvételekor ki is mondott eskünek megfelelően, a hivatástudatuk és az állatok iránti szeretet szerint képesek legyenek arra, hogy úgy végezzék nap, mint nap munkájukat, hogy méltóak legyenek az “állatorvos” cím viselésére.

Az elmúlt években óriási gondokat okozó és az állatokat hosszú ideje tizedelő szopornyica terjedését is ennek köszönhetően állították meg, a járványt 1-2 év alatt sikerült teljesen felszámolni. Ennek anyagi vonzata a méregdrága szérumok és a rengeteg oltóanyag beszerzése miatt az egekbe szökött, a “hadművelethez” mégis külön keretet biztosított a cégvezetés. Jelenleg a legtöbb problémát a parazitás fertőzések (férgek, giardiosis), a vírusos és bakteriális bélgyulladások, a kennelköhögés és a parvovírus okozza. Ezek többsége kezelhető és kontrollálható betegség, de az állatorvosi gárda, külső szakértők és az állatorvosi egyetem bevonásával folyamatosan azon agyal, hogy ezeket mind hogyan számolhatja fel majd a közeljövőben.

Ha ezek a módosítások, fejlesztések nem történtek volna meg, máshol dolgoznék és soha nem tudtam volna rávenni magam, hogy betegyem a lábam ide. Határozottan, kompromisszumok nélkül és teljes mértékben kiállok az állatok védelme mellett, soha az életben nem gondoltam azt, hogy ezek a lények kevesebbet érnének, mint mi, emberek. Úgy vélem, teljes mértékben felelősek vagyunk irántuk és mindent el kell követnünk, hogy megvédjük őket. A munkahelyem pedig itt van, a főváros gyepmesteri telepén.

… és igen, köszönöm, bár keveset, de jól alszom.