Csipkerózsikával együtt megérkezett hozzánk Csocsó is. Ugyanarról a helyről és ugyanakkor hozták, mint azt a kis fehér kutyát, akit végül a nagy erőfeszítések ellenére sem sikerült megmenteni az éhhaláltól. Amikor épp nem Csipkerózsikával foglalkoztunk, Csocsót láttuk el, ezt a nyúlánkra nőtt, keleties arcvonásokkal bíró, illedelmes, barátságos kutyát. A kutya fülét-farkát behúzva, csendesen és megalázkodva tűrte, hogy pórázt tegyünk rá, megvizsgáljuk és bevigyük az egyik “betegkennelbe”. Nagyon jól viselkedett, agressziónak, ellenszegülésnek, hevességnek nyomát sem láttuk. Bátran meg lehetett simogatni, sőt, minden egyes kedves szót, simogatást meghálált. Döbbenetes volt látni azt a teljes mértékű bizalmat, ami tekintetében tükröződött, nem volt senki közülünk, akiben ne bízott volna meg. Hozzánk simulva szemlélte a népes állatseregletet, amely őt üdvözölte, vagy épp szidta, függően attól, épp melyik kutya hangja tűnt ki a többi közül.

csocsĂł-2

Bár szörnyű állapotban volt, akárcsak sorstársa, bordáin zongorázni lehetett, erőnléte gyenge volt, fizikai állapota azonban fényévekkel meghaladta a másikét. Minél nagyobb termetű egy állat, annál több kapacitása van arra, hogy elviselje az éhezés okozta megpróbáltatásokat, a tűréshatár is jóval szélesebb. Csipkerózsikának a maga eredetileg 10-12 kilós súlyával nem sok esélye volt, a hosszú ideig fennálló éhezés ellen teljességgel védtelen volt. Csocsó eredeti súlya körülbelül 30-35 kg lehetett, csontozatából, jellegéből ítélve. Átvétel után első állomás a mérleg: 21,0 kg. Csipkerózsikával ellentétben, bár kemény 9-10 kilót elveszített, tömegének “csupán” egyharmada bánta azt a sanyargatást, amelyből kiszabadították. Cachexiának hívják, ha az éhezés, malnutríció eléri azt az állapotot, amikor a szervezet felhasználja teljes zsírtartalékát, abból pótolva a létfenntartáshoz szükséges energiát. Csocsónál ennek súlyosabb stádiumát tapasztaltuk, a zsírszövet teljes megfogyása után az izomszövet és egyéb szervek felhasználásával próbált meg életben maradni (ezt az elvégzett laboratóriumi vizsgálatok is igazolták).

A cachexia ilyen fokozatainál, még ha az állat egyébként teljesen egészségesnek tűnik, egyáltalán nem mindegy, hogyan kezdünk neki a felhizlalásnak. Csocsó belei valószínűleg csökkent intenzitással működtek, bélflórája megfogyatkozott, epehólyagja üres, mája sorvadt. Ha az ilyen állapotban lévő kutya hirtelen nagy mennyiségű táplálékhoz jutna, az a bezabálás következtében gyomorrepedéssel, -csavarral, illetve a csökkent felszívási képesség miatt akut és súlyos hasmenéssel járna. Így hát, hiába volt Csocsó szánalmasan vékony, egyszerre csak nagyon kevés táplálékot kaphatott, naponta ötször. A kutya táplálása hosszú ideig plusz feladatot jelentett, de a gondozók szó nélkül és nagyon szívesen elvállalták, örültek, hogy a barbár történet két szereplője közül legalább az egyik sora jobbra fordulhat és ebben ők is segíthetnek.

Ahogy első, nevetségesen szerény kajaadagját megkapta, kinyílt a torka. Napokon át ugatva és kaparva követelte az ételt. A kutya továbbra is éhezett, sőt, az első napokban talán még kínzóbb éhség gyötörte, most, hogy a táplálék ismét elérhető közelségbe került. Nem adtunk többet neki, hiába könyörgött, csak a számára előírt mennyiséget. Meg is lett az eredménye, ugyanis egész idő alatt némi enyhe hasmenésen kívül nem volt gond vele. Az első héten szinte semmi jelét nem tapasztaltuk gyarapodásnak, súlya alig haladta meg az eredetileg mért 21 kilót. Ennek az az oka, hogy a szervezet először saját magát regenerálja, amely nem feltétlenül jár súlygyarapodással. A második héttől kezdve azonban Csocsó látványosan kezdett kikerekedni. Immár rendes mennyiségű étellel kínáltuk meg minden nap, amelyet olyan nagy örömmel fogadott el, hogy minket is mosolyra késztetett vele. Úgy tűnt, nem lesz baj vele…

Csocsó három hetet töltött nálunk. Amikor már tudtuk, a kutyával semmi gond nem lesz, és utolsó méréseink szerint bőven meghaladta a 26 kg-ot, útjára bocsátottuk. Csocsó még mindig látványosan vékony volt, de szerveinek működése helyreállt, a kutya erőnléte kitűnő volt (nagyon-nagyon húzza a pórázt!), viselkedése továbbra is nyugodt volt. Az embereket imádja, semmi nem utalt arra sem, hogy az előzmények megviselték volna. Távozásakor egy jólnevelt, egészséges fiatal kutyát vezettek át azon a kapun, amelyen nemrég egy szánalmasan sovány, meggyötört csontkollekció lépett be. Nem tudjuk, azóta Csocsóval mi történt, egy dologban biztosak vagyunk: enni imád. Nagyon.

Csocsó laboratóriumi vérvizsgálatát a Vigyél haza! Alapítvány finanszírozta, az állat további sorsáról, annak felépülése és kiadása után, szintén ők gondoskodtak.

Képek a hízókúráról időrendben és egy videó Csocsóról: