Ilyet még nem láttam.

Behoztak két kutyát hozzánk, azzal az előzetes figyelmeztetéssel, hogy ezek az állatok egy nyomozás alatt álló eset bűnjelei. Állatkínzás. A feljelentés, a hatósági és rendőrségi folyamatok elindítása egy vidéki, rendkívül lelkiismeretes hatósági állatorvos javára írhatók, akinek nevét sajnos nem árulhatom el.

Amint ránéztem az állatokra, rögtön egyértelművé vált, miért e hajcihő körülöttük. Ennyire kiéheztetett állatokkal még életemben nem találkoztam. Az egyik kutya barna, cingár, keverék fajtájú, közepes termetű, míg a másik fehér színű, bozontos szőrzetű volt, bizonytalan fajtajelleggel és kisebb termettel. A nagyobbik, barna színű kutyát Csocsónak neveztük el, míg a kisebbet, bár szintén kan volt, Csipkerózsikának.

Csipkerózsika egész álló nap csak aludt. No nem azért, mert oly lusta lett volna, hanem egyszerűen, a szó szoros értelmében, ereje sem volt arra, hogy ébren maradjon. Bozontos, erős szálú bundája megvédett minket attól, hogy a maga valójában lássuk, mennyire szörnyűséges állapotban van. Sürgősségi eset volt, úgyhogy azonnal nekiláttunk. Feltettük az asztalra, áttapintottuk. Bár látni a bundája miatt nem lehetett, de olyannyira le volt soványodva, hogy még azokon a testrészeken se nagyon éreztem izmot, ahol az éhezés legsúlyosabb eseteiben is szokott lenni. A kiszáradás mértéke is a végletesség határait súrolta. Csont, szikkadt és szakadékony bőr, szőr. Ennyiből állt az egész állat. Légzés alig észrevehető, felületes, testhőmérséklet 34oC, szívverés rendkívül gyenge, tudat nehezen vizsgálható, végbélnyílása beesett. Ilyen esetekben nagyon oda kell figyelnünk arra, hogyan kezdünk neki az állat kezelésének, ugyanis ha hirtelen adunk neki nagy mennyiségű infúziót, sokkot kaphat az állat, ödémát okozhatunk vele. A bélben hosszú ideje álló, folyamatosan keményedő széklet újranedvesedése, és a bélperisztaltika gyors beindulása katasztrófát okozhat a hasüregben, például bélrepedés formájában. Az intravénás táplálóoldat beadása pedig „meglepheti” a nagy valószínűséggel sorvadt és inaktív májat, így ha amaz nem tudja megfelelően ellátni a feladatát, mindez egyenes úton kómához vezethet. Könnyen belátható, ennek a moribund (halálközeli) állapotban lévő állatnak az ellátása számos nehézségbe ütközik.

Első lépésben mindenképpen infúziót kellett bekötni a kutyának, ehhez vénát kell találni. Annyira megfogyatkozott a vér állománya, hogy először csak a nyaki vénájába tudtunk kanült behelyezni, félig-meddig sebészeti módszerekkel. Az előzetesen felmelegített infúzióval egyetemben melegvizes palackokat helyeztünk el az állat körül, hogy segítsük a testhőmérséklet normalizálódását. Ezen kívül számos más módszerrel is megpróbáltuk az állatot életben tartani, ami, bár csupán egyelőre, de sikerült.

Az infúziótól lassacskán magához tért Csipkerózsika, persze, ereje egy csepp sem volt, csupán kinyitotta szemét és bágyadtan nézte, mit sürgölődünk körülötte. Szép állat benyomását keltette. Sajnos, miután kimerítettünk minden ötletet, amivel segíthetünk neki, nem tehettünk mást, csak vártunk. A kutya megkapta mindazt a fegyvert tőlünk, amivel hadakozhat az életéért, a halál ellen. A várakozás idegőrlő volt, és bár tudtuk, ennél többet nem tehetünk érte, folyamatosan azon agyaltunk, mit lehetne még tenni.

Csipkerózsika aludt. Három napon át, folyamatosan és megállás nélkül. Néha megrebbentette szemhéját, aztán semmi. Ahogy néztem, szinte átlátszott szikkadt bőrén az a hatalmas küzdelem, ami benne zajlott.

A második napon állapota változatlan volt, testhőmérséklete a melegvizes palackok rendszeres cseréje ellenére nagyon alacsony, bár jó jel volt, hogy egy kevés székletet ürített álmában. Legalább a belei működnek még. Az intenzív terápiát folytattuk, tettünk-vettünk, így érkezett el a harmadik nap. Azon a napon, reggeltájt, mikor benéztem hozzá, egy fekete gombszem meredt rám. Képtelen volt arra, hogy fejét felém fordítsa, így csak a szeme sarkából figyelte mozdulataimat, csendesen. Megvizsgáltuk, nocsak!, a hőmérséklete emelkedett, elérte a 36 fokot, mintha légzése is erősödött volna egy kicsit, bár lehet, ez csak a képzeletünk szüleménye volt. Mindenesetre valamiért elkezdtünk reménykedni. Kimerítő volt ennyit foglalkozni ezzel a beteggel, az egyéb tennivalók mellett, de szó nélkül végeztük a dolgunkat, hiába követelt meg az állapota szó szerint folyamatos felügyeletet.

Másnap gyorsan átöltöztem, siettem volna bekötni neki az újabb infúziót és cserélni a palackokat, azonban a gondozók utamat állták, mondták, semmi értelme. Csipkerózsika az éjszaka folyamán feladta a harcot.

Az állat hulláját beküldtük az egyetemre, boncolást kérve, az eredmény meg is érkezett pár nap múlva. Az egészséges 10-12 helyett 6-7 kilónyi állat olyan súlyos hasűri sorvadást szenvedett (a belső szervei a hasüregének csupán 70%-át foglalták el), amely azt bizonyítja, hosszú időn keresztül éhezett és szomjazott. Megmentésére alig volt esély, és lám, nem is sikerült. Csipkerózsikáról részletes, több oldalas jelentést készítettünk, csatolva a kórboncolás eredményét is. Minden eszközzel segíteni akartuk a hatóságok munkáját, hogy az állatkínzás ügyében megindított nyomozást eredményesen lezárhassák. Mert aki ilyet művel, az, ha csak rajtunk múlik, nem ússza meg.

A történet folytatása ITT.