Nagyon megörültem, amikor egyik napon megnyitottam postaládámat. Ugyanis egy kedves levél várt, amelyet egy nálunk járt látogatótól kaptam. A hölgy, kisfiával együtt, szerencsére talált egy kutyát, amelybe beleszeretettek, és amelyet hazavittek. Döme első hetéről olvashattam beszámolót, amit itt meg is osztok.

Dömét a Vigyél haza alapítvány facebook oldalán láttam meg, „Megtelt az Illatos út” cím alatt.

Még sohasem voltam az Illatos úton, de aznap ebédidőben elhatároztam, kimegyek.

Kissé viszontagságos úton (eltévedtem, térkép nélkül) de odataláltam. Sokkal jobb körülmények fogadtak, mint ami a képzeletemben élt egy ebtelepről. Rendezett körülmények, kedves és segítőkész dolgozók fogadtak, egyedül voltam érdeklődő. Szinte minden kutya ugatott, hangzavar volt, de Ő csendben nézett, ült, és amikor benyúltam hozzá a ketrecbe, vadul nyalogatta a kezemet, és pacsit adott. A gondozó mondta nekem, hogy csak holnaptól lehet kiadni, reggel jöjjek 10 órára, és ha egyedül leszek vihetem, ha nem, akkor tesztet kell írni.

Reggel körülbelül 15-en gyülekeztek a kapuban 10 órakor. A kisfiammal mentünk, és elkeseredtünk a rengeteg ember láttán. Mondtam Gerikének, hogy hátha nem a „miénkért” jöttek. De ha igen, majd ügyesek leszünk a tesztben.

Majdhogynem tömegjelenet volt a beléptetésnél, de bejutottunk, és örömmel konstatáltuk, hogy rajtunk kívül mindenki egy kis fehér ölebért jött. :-)

Míg amazok bent küzdöttek vért izzadva a kis jószágért, és szállingóztak ki egyesével a vesztesek az ajtón, megtörtént a hirtelenjében, nem nagy fantáziát igénylő Goldi névre keresztelt kutyusunk kiadatása.

A hazafelé úton Dömének átkeresztelt kutyusunk 1 hete van nálunk.

Viselkedés: nagyon kedves, nagyon meg akar felelni nekünk, nagyon szófogadó. Nem ugatós, éjjel szépen alszik. A kerítésen kívül lévőket megugatja. Kárt a kertben nem csinál, imád autózni, labdázni. A macskával barátkozóban, hol ő kergeti meg a macskát, hol pedig a macska őt. Sajnos sétáltani nem tudom az utcán, mert minden kerítés mentén ahol kutya van (márpedig mindenhol van) magából kikelve ugat és kemény izommunka továbbrángatni, ahol persze már várja a következő kutya. Kutyamentes környezetben (belváros, külterület), kiválóan sétál a pórázon, láb mellett, nem húzva. Bár kertben van, kivisszük futni, sétálni a természetbe, kutyamentes környezetbe. Alig várja, amint ráadom a pórázt, ugrik be az autóba.

Egészség: Sajnos ezzel nem állunk túl jól. Aznap mikor kihoztam, a kutyakozmetikus jelezte, hogy Dömének fáj a füle. Azóta folyamatosan járunk az állatorvoshoz. Sajnos az orra is mindig taknyos álladóan nyalogatja, s ha elfelejti, akkor nagyon taknyos marad. Tüsszög, és fulladásos  jellegű kisebb rohamai is vannak. A hasa 4 napig ment. A nyakán a szőrt le kellett borotválni, mert hatalmas duzzanat volt a nyakán, és a fülei mögött. Gyógyszerek: Antibiotikum injekció, 4 nap amoxicillin, a fülcseppeket nem hagyja, a nyakát antibiotikumos kenőccsel kenem. Calciumot, bolha-és kullancsírtót féreghajtót kapott. Jelenleg hörgőtágítót szed. Az orvosi ellátás során „hisztis”, nehéz kezelni, mert neki olyankor minden érintés „borzasztóan fáj”:-)

Evés: Az állatboltban kioktattak, hogy a kutya csak száraztápot ehet, minden más káros a számára. Döme ezzel nem ért egyet. A száraztápot kerüli (többfélét kipróbáltam) a konzervet immel ámmal megeszi, a maradék ételt válogatja. (a rántott csirke maradványával volt egyedül megelégedve, a debrecenit elásta) vagyis nem eszik túl jól, még próbálgatom mi ízlene neki.

Képek Döméről:

Kedves Doktor Úr! Munkájukhoz sok kitartást, erőt és sikerélményeket kívánok.

Andrea

Sajnos a “taknyosság” tipikus tünete a kennelköhögésnek, nagyon remélem, hamar kigyógyult belőle Döme. A tüsszögés is lehet ennek eredménye, de allergia is állhat mögötte. Mivel 130-150 állatért felelünk, ennek szinte szükséges velejárója az, hogy bizonyos rejtett elváltozások, mint például az a duzzanat az állat nyakán, elkerülik figyelmünket. Ezen kívül vannak olyan súlyos esetek, mint pl. a bénulások, csonttörések, traumás sérülések és életveszélyes állapotok, amelyek prioritást élveznek. Ezért minden egyes örökbefogadónak elmondjuk, bármilyen probléma adódik, hozza vissza új kedvencét, ingyen ellátjuk, mert nekünk sem áll érdekünkben, hogy az innen kikerülő állatok plusz anyagi terhet jelentsenek gazdáiknak.

Köszönöm Andreának a levelet! Ezúttal biztatok minden örökbefogadót, írják meg történetüket, nagyon szívesen olvasnánk a tőlünk kikerülő állatok utóéletéről!