A veszettség a legveszélyesebb vírusfertőzés hazánkban, ha nem mindenütt. Gyakorlatilag nincs a világon olyan túlélő, aki a a betegséget mindennemű sürgősségi ellátás nélkül legyőzte volna, egy-két kivételes és dokumentált esetet leszámítva. Magyarán, a veszettség kezelés nélkül egyszerűen halálos.

Magyarországon sajnos a fertőzésre való veszély még mindig fennáll, a környező országok (Ukrajna, Románia) stagnáló, esetleg időnként romló statisztikáiból kifolyólag. A vírus emberekre nagy veszélyt jelent, ezért egyáltalán nem csoda, hogy a jogszabályok nagyon erősen rögzítik a veszettség megelőzésének, illetve legyőzésének körülményeit. Ezeknek rengeteg pillére van, mind a hatóságokra, mind az állatorvosokra, de még az állattartókra is nagy felelősség hárul, bizonyos kötelezettségekkel egyetemben. Az egyik pillér, amikor az embert maró, illetve védőoltással nem rendelkező húsevő állatot veszettség szempontjából aggályosnak kell minősíteni, és megfigyelés alá kell helyezni. A “veszettség szempontjából aggályos” kifejezés az egyik legenyhébb kategória, vagyis az állat 14 napos megfigyelése a tartási helyen is megtörténhet. Kivéve, amikor a megfigyelés ideje alatti elhelyezést, tartást nem vállalja a tulajdonosa (fél, vagy családtagjait félti az állattól, egyéb okok). Ilyen esetekben, térítési díj ellenében (napi tartásdíj, stb.) átvesszük az állatot és a megfigyelést az itt dolgozó állatorvosok végzik. A határidő lejártával, amennyiben az állat tünetmentes, az hazavihető. Fontos tudni, hogy ez alatt a két hét alatt az állatot leölni tilos, annak védőoltást beadni tilos, illetve megbetegedés esetén kezelni sem szabad. Ezek a rendelkezések azt a célt szolgálják, hogy amennyiben az állat veszett, sem védőoltással, sem gyógykezeléssel a 12-13 nap alatt feltétlenül megjelenő tüneteket ne tompítsuk és ne rejtsük el, a veszettség tüneteit mutató állatot egyértelműen fel lehessen ismerni.

Ez volt az elmélet. Most elmesélem, ez a gyakorlatban nálunk néha mit jelent. Körülbelül egy hete behoztak egy kölyökkutyát hozzánk, hatósági megfigyelésre. Az állat állítólag, felsorolom: megkarmolta, megharapta, megkapta, szétmarcangolta egy nő kezét. Ez a kutya? Nem lehet több két hónaposnál, pontosan akkora, mint a tenyerem és a súlyát egyszerűen nem érzem, amikor felemelem. Mütyür, amióta örökbefogadtam, háromszor felrajzolta fogaival Európa térképét a kezemre, alapos meggondolás után és különböző történelmi korszakok szerint. Fájt? Á, nem.

Komolyra fordítva a szót, egy kölyökkutyának az a dolga, hogy tépjen, harapjon, rágjon, és rojtozza fel gazdája idegeit. Ehhez képest ez a kölyökkutya ide került, rendes és hivatalos hatósági megfigyelésre. Csak azért, mert úgy viselkedett, ahogy minden áldott/áldatlan kiskölyök viselkedne. Ám, mivel nem olthattuk be semmi ellen, teljesen védtelen a telepen uralkodó körülményekkel szemben, parvovírus, kennelköhögés, bél- és májgyulladások, bármelyik éri, nehéz helyzetbe kerül. A kutya egy hét után bágyadttá vált, nem eszik, csontsoványra fogyott. Én meg nem kezelhetem. Csak bámulom a rácson keresztül, próbálom kitalálni, mi baja lehet, és addig, míg a választ nem lelem, sok dolog van nálunk, ami segítene neki. De nem adhatok semmit.

Remélem, kibírja, míg a megfigyelése véget nem ér. Utána nekiesek, “feltupírozom”. De ez a várakozás… dühítő.

Nem, a veszettséget érintő jogi és állategészségügyi igazgatási rendszerrel szerintem nincsen baj. Kipróbált szisztéma, amelynek kidolgozása évtizedeket vett igénybe, manapság is folyamatos finomhangolásnak van alávetve. Néha radikális és “kegyetlen” megoldásokra kényszeríti az állatorvosokat, amikor vészhelyzet van, de muszáj. A baj nem a rendszerrel van. Mással. Másokban.

Friss hír: A blogban szereplő állat jún. 20-án került be megfigyelésesként a telepre, ez júl. 3-án járt le. Kezelését másnap elkezdtük, azonban a mai napon (júl. 5.) egy kedves, fiatal pár elvitte. Tudják és értik azt, hogy a kiskutya nem egészséges, sőt, figyelmeztettük őket arra, bármi megtörténhet vele. De abból a célból, hogy végre elszakadjon az állandó fertőzési kockázattól, azután, hogy beadtuk neki az első, parvovírus elleni oltást, azonnal távozott tőlünk. A kutya kontroll alatt van, de otthon.
És hogy egy kicsit büszke legyek valamire: a blog is segítette ügyét. ;)

Újabb hírek ITT.