plĂştĂł-2

A telepen élő, és az egyik legkedvesebb, legilledelmesebb, az emberek iránti szeretetet leginkább kimutató kutyával, Plútóval hetek óta foglalkoztunk, napi szinten megfordult az állatorvosi kezelőhelyiségben. A kutya megérdemelne minden szuperlatívuszos jelzőt, ami anyanyelvünk szókincstárában szerepel, egyszerűen nem győzöm hangsúlyozni, mennyire szeretnivaló és megnyerő személyiségű. A kutyának sajnos elég nehéz volt az élete, mindkét szeme fekélyes lett, amely hegesedve gyógyult, így a látása is romlott. Mintha ez önmagában nem lett volna elég, középfülgyulladást kapott, egyensúlyérzéke nagyon felborult, csak tántorogva tudott járni, pórázon vezetve és támogatva is alig volt képes egyik helyről eljutni a másikra.

Mindennek ellenére Plútó vígan, határtalan jókedvvel fogadott minket, minden egyes alkalommal, amikor meglátogattuk, kezeltük. Mint akinek az égvilágon semmi baja nincsen. Kedvelt időtöltése a kezek és lábak nyalogatása volt, körömtől könyökig és cipőorrtól térdig. Folyton vigyorgott.

Tegnap reggel első utam hozzá vezetett, már-már szokássá vált, hogy az ő kezelésével kezdem a napot. A kutyát pénteken láttam utoljára, de most szinte rá se ismertem. A földön feküdt a sarokban, bágyadtan meredt maga elé, s hiába nézett rám, közömbös maradt. Nagyon nem tetszett nekem. A szeme beesett volt, nyálkahártyái halványak, végtelenül gyenge volt és a hasa rettenetesen kitelt, dobszerűen feszes. A sokk előjeleit lehetett látni rajta. Ijesztő tünetek, hiszen ilyen esetekben minden állatorvosnak rögtön a gyomorcsavarra kell gondolnia, és amint beigazolódik a a gyanú, azonnal sürgősségi ellátást kell nyújtani az állatnak, különben belepusztul. Perceken, pillanatokon múlik ilyenkor minden.

A kutyát bevittük a kezelőbe, majd rövid és gyors vizsgálat után röntgen és ultrahang. Amit ott láttunk, sokkal rosszabb volt, mint amit sejtettünk. A gyomorcsavar, fázistól és állapottól függően az esetek egy részében sikeresen kezelhető, az elváltozások helyrehozhatók. Plútónak nem volt ilyen “szerencséje”, még ennél is súlyosabb betegség okozta az állapotát. Az elvégzett radiológiai és ultrahangos vizsgálat során kiderült, hogy gyomorrákja van, amely megtámadta mind a gyomor testét, mind pedig a kapuját. Az utóbbiban ráadásul egy növedék szűkületet is okozott. A daganat lassacskán nőtt és nőtt, a felvett tápláléknak egyre inkább útját állta, és a legrosszabb ebben az, hogy a végső stádium eléréséig mindez tünetmentes volt. Amikor azonban végleg elzárta a daganatos növedék az utat, Plútó gyomra hirtelen megtelt folyadékkal és táppal. A gyorsan kialakuló, és az akadályozottság miatt nem szűnő nagy súly és terjedelem lehúzta a gyomrát, annak rögzítő szalagjait is megnyújtva. Innentől kezdve már nem kellett sok, hogy az elzáródás mellé a következményes gyomorcsavar is kialakuljon.

Plútó állapota életveszélyes volt. Felszereltségünk, lehetőségünk a gyomorcsavar megoldására még lett volna, azonban a daganatos elváltozással már nem tudtunk mit kezdeni. Nagyon nehéz volt dönteni, ráadásul az idő is szorított. Dömötörtől eltérően, Plútónál már nem tudtam kimondani, hogy altassuk el. Kollégám megtette, aki az eutanáziát is végrehajtotta az alvó kutyán. Kértem tőle, boncolja is fel utána, mert szerettem volna biztosan tudni, miért kellett így alakulnia a sorsának. A boncolás eredménye megerősítette a gyanút, rendkívül rossz állapotban volt a gyomra.

Plútó, az embereket rajongásig szerető és kedves, jókedvű kutya élete véget ért. Az élet ezt hozta az ő számára. Nagyon sajnálom, hogy ilyen sors jutott neki, azt pedig még inkább, hogy nem tudtam rajta segíteni.

Ezúttal is szeretném megköszönni neki azt a sok vidám percet, amit tőle kaptunk.