Szomorú dolog, ha az ember, miután nagy boldogan “beruház” egy kedvencállatra, a saját, illetve családja életét színesítendő, aztán később mégis megválik tőle. Ezer olyan okot gyűjthetnénk össze, miért döntenek így a tulajdonosok. Én a sort a szerintem legsúlyosabb problémával, vagyis a mai világunkban tapasztalható túlzottan ingerdús környezet miatti, és a fogyasztói társadalmi berendezkedés okozta jelenséggel kezdeném, amikor az emberek hihetetlenül gyorsan ráunnak dolgokra, bármi is legyen az. Zárnám azzal az esettel, amely ellen nem tehetünk semmit, amikor a családban tragédiák következnek be (lakás elvesztése, haláleset). Mindenesetre mindenkinek van vélt, vagy valós oka, indoka, amely mentén döntését végül meghozza.

Ezt követően a megoldás is számtalan formát ölthet, van, aki a “gazdaságilag is értékes” (egy kutyás szakkönyvben olvastam ezt a kifejezést!), törzskönyvezett kedvencén túlad, van, aki rokonokhoz/szomszédokhoz/ismerőshöz adja le az állatot, esetleg menhelyekre/ebtelepekre szállítja. Nagyon rossz érzés leírni, de a médiából ítélve manapság is valós opciónak számít az, amikor “hátul, a kert végében” oldják meg gyorsan a problémát.

Az ilyenek hallatán nem tudok mit mondani és tenni, csupán tudomásul veszem, hogy a jelenség egyre inkább elharapódzik, ennek jelét világosan láthatjuk a telepen is. Ám van egy dolog, amellyel eddig ugyan csak hébe-hóba találkoztam, de mindig nagyon feldühített. Sokkal inkább, mint bármi más. Nem valami brutális, fizikai kegyetlenkedésről van szó, nem is egy feltűnő jelenségről, igazából olyasmi, hogy rá se döbben az emberek többsége, mit lát. Viszont, ami annyira dühít benne, az az, hogy a felelőtlen állattartás és a lelketlenség hihetetlen mértékben sugárzik ki belőle. Az állatokat a leginkább megvető, tárgyként kezelő emberekről van szó, kortól és nemtől függetlenül.

A minap gondoltam egyet, körbenéztem a neten, mi a helyzet az imént tárgyaltakkal, mennyire elterjedt és milyen formában látható. A keresett kifejezés a google-n: “kutyámat elcserélném”. A találatokat nem kommentálom, a helyesírási hibákat nem javítom, egyszerűen csak listába szedem az egészet, azzal a megjegyzéssel, hogy a szöveg egyben link is: