Mindig is szerettem volna, ha a kezünk alá kerülő, illetve a blogban megjelenő állatok utóéletéről tájékoztatnának minket azok új gazdái. Megvallom, Tóbiás azóta hiányzik nekem, amióta elkerült innét, sajnos róla sem tudok semmit (Hogy van? Hízik végre? Mennyiben változott a természete? Képek!). A hosszú csendet megszakítva, Lassie – új nevén Virág – gondozója, a Lelenc Alapítvány levélben számolt be az állat jelenlegi helyzetéről:

“Virág csípője enyhén rozzantka, tényleg nem komoly, csak a korának megfelelően, de azért a II. emeleti lakásomba nem hoztam haza, sajnos már megéltem, hogy egy kutyámat 1 éven át ölben cipeltem le és föl. Virág a LelencTanyán él, az ottani lakásban, nem kennelben, nem rácsok között. Hihetetlen változáson ment át, már a műtét másnapján felélénkült, mint aki érezte, hogy a műtéttel az életét mentették meg! A sebe gyönyörű volt, varratokat 10 napra szedtünk, majd mindkét szemét operáltattuk és 7 fogát kellett kihúzni. Ezen beavatkozások másnapján is jókedvű lett, fegyelmezetten tűrte a gallért, a szemkencézést. Virág valami hihetetlen élni akarása, bizalma, kedvessége meg kéne győzze az embereket arról, hogy az idős kutyáról sem szabad lemondani, ha már arra a sorsra jutott, hogy valaha volt tulajdonosa megvált tőle, egy új gazdát, családot is hálásan elfogad, megszeret.
Köszönöm, hogy gyorsan és tökéletesen megoperálták, nagy öröm, hogy Virág nálunk lehet. :)”

Szerencsére, a levélhez fényképeket is mellékeltek, egy internetes album formájában, amelyből bátorkodom pár képet itt is közölni:

A rendelőkben, klinikákon az állatorvosok egy-két kivételtől eltekintve a gyógyításnak, az életminőség javításának szentelik egész munkaidejüket. Az, hogy mi is így tegyünk egész nap, nem adatik meg. Éppen ezért, ha örömteli híreket kapunk korábban nálunk megfordult kutyákról, megbecsüljük. Nagyon.