Amikor Mütyür bekerült a telepre, sajnos vele is az történt, ami az itteni kölyökkutyák körülbelül 10%-ával: elkapta a parvovírus. Ő volt az a kutya, akin először alkalmaztuk a gyakorlatilag 24 órás terápiát. Ugyanis egy adományozó által lehetőséget kaptunk arra, hogy beszerezzük a régóta áhított perfúzort. Ez egy olyan gép, amellyel századpontosan kimért infúzió-mennyiséget másodpercre kiszámított idő alatt lehet az állat szervezetébe juttatni. Mütyür vérkeringését ezáltal éjjel-nappal támogathattuk.

Meg is lett az eredménye, a kiskutya rettenetesen gyorsan leküzdötte a betegségét, pedig annak minden jellegzetes tünete jelentkezett rajta. Az örömbe csak egy kicsi üröm vegyült: mikor ereje kezdett visszatérni és éppen nem volt felügyelet alatt, kirántotta a kanüljét, így az infúzió egy kis része bőr alá került, ez pedig steril tályoghoz vezetett. Alig okoz problémát, a tályog tartalmának ki kell ürülnie, majd gyorsan begyógyul. Viszont ma, miután már második napja kezeltük a sebét, és a kutyán észrevettem, hogy a hosszú egyedüllét miatt elkezdett csöndesedni-szomorodni, úgy döntöttem, gyerünk, folytassuk otthon a kezelését, egy este erejéig! Tudom, tudom, a munkát nem visszük haza, de hát…

Mütyürke megérkezett, köszöntésképpen vakkantott párat családtagjaimra, aztán boldogan barangolt szobáról-szobára. Nem tette ezt sokáig, a hosszú utazás és a sok izgalom kimerítette. Megkereste, hol vagyok (engem már – sajnos – ismer), felnyüszítette magát a kanapéra, leheveredett mellém, 2 perc múlva már az igazak álmát aludta.

A kiskutya tudja, mi az a luxus, és hogyan kell azt élvezni. Itthon mindenki csak kényezteti, nagyon hálás érte. Apró termetű, nagyon élénk, de hihetetlenül csendes. Annyira, hogy tökéletes társ a blogíráshoz. :)

Mütyür árva kiskutya, aki június 7-étől fogadható örökbe. Vigye valaki haza ezt a szőrgombócot!

Update: LINK