Talán van, aki észrevette, hogy kereken egy hete írtam utoljára, az e hét szombatján megtartandó Örökbefogadó Napunkról, azóta csend honol a blogon. Miért van mindez?

Először is nem szeretném, ha az a bizonyos, június másodikáról szóló poszt lejjebb kerülne a képernyőn, a legfontosabb számomra most az, hogy minél többen lássák, olvassák a hírt. Eddig 793-an osztották meg a Facebook-on, ez az én szememben, őszintén szólva, megdöbbentő. Rengeteg! Remélem, fellélegezhetünk majd a nap végén…

Ezen kívül most, hogy a blog kevesebb, mint másfél hónap után elérte a 10 ezredik látogatást, úgy döntöttem, a naplómat átköltöztetem az eletazillatoson.hu címre, hogy minél rugalmasabbá és könnyebben elérhetővé tegyem a felületet (a wordpress.com-on szigorú korlátok között lehet csak blogolni, és egyes, eredetileg angol nyelvű honlapelemek magyarra fordításához sincs jogosultságom), hátha ezzel még több embert tudok a telepünkre csalogatni. Időbe telik a dolog, ám remélem, sikerül.

Nem frissült ugyan a blog egy ideje, de az élet zajlik és van pár dolog, amiről írnék is. Elmondanám, hogy a mai nap egy fordulópont volt az ebtelepen zajló állatorvosi munka szempontjából. Illetve, precízebben fogalmazva: az volt, az most és lesz is az egész éjszaka folyamán. Magyarul, bár nagyon kicsiben, de elkezdtük a 24 órás gyógyászatot. Arról is szeretnék írni, hogy bekerült hozzánk két kutya, amelyek kétséget nem tűrően állatkínzás áldozatai, és bár többször megesett, hogy tehetetlen tanúi voltunk ilyesminek, bízom benne, ez esetben másként alakulnak a dolgok. Szerepelnek majd a történetemben olyan állatok is, akikről már meséltem és sorsuk hál’istennek jobbra fordult, de most a legfontosabb: 2012. június 2-án Örökbefogadó Nap az Illatos úton!