Ennyi volt. Azok számára, akik az eddigi bejegyzéseket elolvasták, talán úgy tűnhet, az Illatos út egy szép, boldog hely, a kutyákok és makkákok mennyországa. Finom kaja, játék és séta virradattól alkonyatig és vissza. Néha ugyan köhög az egyik, tüsszent a másik, de igazából az a gazda tesz jót megunt kedvencével, amelyik idehozza hozzánk őt, szerető és gondoskodó kezeink közé. Mi majd tetőt nyújtunk feje fölé, és ha fázik, betakargatjuk, emellett négy állatorvos is figyeli minden mozdulatát, nehogy megbetegedjen.

Ennyi volt. Kereken egy hónapja vagyok itt, már április elején is 130-140 állat volt összezsúfolva az összesen 94 férőhelyes telepen, de valahogy mindig jött egy kisebb örökbefogadási hullám, amely valamelyest enyhített az örökké kiapadhatatlan forrás, vagyis a befogott és leadott kutyák okozta elhelyezési gondokon. Mindig volt egy-két üresen tátongó kennel, amelyet, ha elmentünk mellette, megkönnyebbülve szemléltünk. Mert az az üres kennel, ha csak egy ilyen is van, biztosítékot adott. Megnyugtatóan szimbolizálta a telep tárt karjait, nem baj, ha újabb balsorsú négylábú jön hozzánk, bármi is adódik, megoldjuk.

Azért írom, hogy ennyi volt, mert nem tudom, mi az oka, de ezek az örökbefogadási hullámok gyengülnek, az újabb kutyák pedig egyre csak érkeznek. A kennelek megteltek, köztünk, állatorvosok között pedig – számomra – új téma ütötte fel fejét. Ugyanazokat a kérdéseket rágjuk át, mikor, hányat, melyiket. A “miért” nem hangzik el, nincs értelme ilyesmiről beszélni. Úgysem tudunk ellene tenni. Mi nem. Van, aki igen, de nem mi vagyunk azok. Altatás és eutanázia. Eddigi ittlétem alatt is kénytelenek voltunk elaltatni állatokat, de ezek vagy egészségügyi okokból kerültek e kényszerű intézkedés alá, hiszen csupán a szenvedés várt volna ezekre az állatokra, vagy a tulajdonos kifejezett kérésére hajtottuk végre ezt a becstelen feladatot. Most viszont arról van szó, hogy egyszerűen nem tudjuk hová tenni az újabb állatokat.

Két kutya van, akit kifejezetten veszélyeztet ez a helyzet. Muszáj valahogy kiszemelni egyes állatokat, természetesen úgy döntöttünk, hogy a legbetegebbeket választjuk ki, az ő áldozatukat kérjük azért, hogy más kutyák kapjanak még egy esélyt. Dömötör egy kifejlett, jó kiállású, nyugodt természetű és kedves, 7-8 éves, rottweiler kan. Sántaságára figyeltünk fel, jobb hátsó lábát fájlalta. Miután megvizsgáltuk és röntgenfelvételt is készítettünk róla, kiderült, hogy jobb hátsó lábán az ötödik ujj utolsó perce szinte teljesen feloldódott, amely egy tipikus daganat jele.

A kutyának elsősorban miharabbi ujjamputációra volna szüksége, valószínűleg kemoterápiás utókezelésre is. A kemoterápia méregdrága, azonban maga az amputáció is sokat javíthatna túlélési esélyein. Ez ortopéd sebészet, erre nincs lehetőségünk itt a telepen. Kiválasztására azért került sor, mert nem olyan jellegű a betegsége, amelyet kezelni tudnánk. Igaz, hogy elvileg május 11-én vihető csak el, de mivel gazdája valószínűleg nem fog jelentkezni érte (kivert kutya), megállapodási szerződés alapján örömmel átadjuk állatvédő szervezetnek, vagy magánszemélynek, amennyiben vállalja kezelését.

Zsiga egy fiatal, élénk, érdeklődő fiúkutya. Nagyon szeretne játszani, de egyrészt nincsen kivel, másrészt fáj a lába. Ő is sántít, azonban ismeretlen eredetű, súlyos csontgyulladása (osteomyelitis) van a jobb combcsontjában. Elvileg kezelhető lenne, de speciális, erős antibiotikumra lenne szüksége, amellyel hosszú időn keresztül kezelik. Az ebtelep jellegéből adódóan az ilyen betegeket megpróbáljuk mielőbb kiadni állatvédő szervezeteknek, vagy örökbe adni, mert maximális figyelemre és rendes kórházi ellátásra van szükségük.

Természetesen lehet ránk haraggal gondolni, szidni minket, mégis hogy vagyunk képesek ilyet tenni ártatlan állatokkal? Nyugodtan. Úgysem tudunk semmit tenni az altatás ellen, mert valahogy el kell helyeznünk minden egyes állatot. Én csak annyit kérnék, hogy osszák meg a hírt, terjesszék ismerőseik, barátaik körében, hogy A TELEP MEGTELT! Jöjjenek, nézzenek körül, ismerkedjenek meg az itt élő állatokkal! Vigyék haza akár Dömötört, Zsigát, vagy valamelyik más kutyát. Ugyanis minél több az üres kennel, minél több az örökbefogadás, az említett két állat is annál több időt kap arra, hogy szerető gazdira leljen. Hátha megvalósul a vágyam, ami remélhetőleg sok más ember vágya is: lefújhatjuk az akciót.