Az a hír, szóbeszéd terjed az Ebtelepről, hogy sok a beteg állat. Az itteni eseményeket követők azt látják, hogy a kutyáról bekerüléskor készült képet és azt az állapotot összehasonlítva, amiben a leendő örökbefogadók találják a kiválasztott ebet, óriási különbség van, mégpedig rossz értelemben. Mondják, gyakori, hogy a jól táplált kutya rövid időn belül megviselt állapotba kerül és nagyon lefogy. Szinte rossz rájuk nézni. Azt is, hogy vannak állatok, amik elpusztulnak.

Ez mind igaz. Viszont szeretnénk, ha az emberek megértenék, mi történik a telepen, és miért történik mindez úgy, ahogy.

Attól függően, hogy milyen kórokozó okozza, a betegségek és az általuk okozott járványok különféle módokon megfékezhetők, illetve felszámolhatók. Azonban általánosságban elmondható, hogy mindehhez a 3 alappillérnek együttesen fenn kell állnia, kivétel nélkül:

  • ismert helyről származó, ismert immunológiai állapotú állatok, megfelelő dokumentációval,
  • szigorú és megfelelő idejű karantén, teljes izolációval, a kezelő-gondozó személyzetet is beleértve,
  • teljességgel zárt állomány.

Az Állategészségügyi Szolgálathoz két úton érkeznek állatok. Egyrészt sok kóbor kutya kerül be az állományba, amelynek nemhogy előéletét, immunológiai helyzetét, élőhelyét nem ismerjük, de az életkorát is csak becsülni tudjuk. Ezen kívül jelentős részt képviselnek azok az ebek is, amelyeket tulajdonosuk továbbtartani nem tudják, vagy nem akarják. Jó esetben ezek oltási könyvvel, benne érvényes oltásokkal érkeznek. Ki kell hangsúlyoznom: jó esetben! A leadott állatok egy jelentős része szintén elhanyagolt állapotban érkezik a telepre, dokumentumok nélkül, avagy évek óta lejárt oltásokkal. Véleményem szerint, aki törődik kedvencével, gondozza, jól és az oltásait is rendben tartja, az ritkán csönget be az Illatos útra, de akkor alapos indokkal. Csak hogy illusztráljam, tulajdonos által leadott állatok milyen elhanyagoltan érkezhetnek, álljon itt egy általam készített kép egy múlt heti emlődaganatos szukáról: vigyázat, sokkoló kép! Az ilyesmi nem alakul ki egyik napról a másikra. A daganat körül és a kutya nyirokcsomóiban rengeteg áttétet tapinthattunk, szegény párának esélye sem volt. Ha időben állatorvoshoz kerül… De ez nem történt meg, a tényeket tudomásul kell vennünk. Az ebet el kellett altatnunk, ezt egyikőnk sem vitatta. Ilyenkor lép életbe az állatorvosi eskü azon része, amely szerint nem tűrjük az állatok felesleges szenvedését.

Könnyen belátható, hogy annak a 3 pillérnek, ami ahhoz kellene, hogy a telepen lévő állományt mentesítsük az ott előforduló betegségektől, egyike sem valósul meg. Az első tényező, főleg, hogy kötelességünk minden egyes állatot átvenni, a fentebb leírtak szerint kihúzható. Az utolsó, miszerint zárt állományt kell létesíteni, lehetetlen és nem is áll szándékunkban, hiszen a mi célunk az, hogy lehetőleg minél több állatot fogadjanak örökbe. A karantén létesítése pedig számfeletti személyzetet, plusz helyiségeket és drága diagnosztikai eszközöket igényel, ebből eredően hatalmas pénzeket emésztene fel. Ma ez forráshiány miatt elképzelhetetlen. Talán majd egyszer!

Egyedi szinten is rengeteg fontos tényező van, ami a kialakult helyzetet eredményezi és fenntartja. Ahány kutya, annyi egészségügyi állapot. Jön ide beteg, de olyan is, amely tünetmentes, viszont fertőzi társait. Van egészséges kutya, amely ellenáll a fertőzéseknek, de az extrém stressz (ismeretlen hely, fogság, száz meg száz idegen kutya jelenléte, megváltozott napi ritmus, stb…) némely esetben az ilyenek immunrendszerét is legyűri. Az olyan, egyébként egészséges kutya, amely az alultápláltság, rossz tartási körülmények miatt eleve gyenge immunrendszerrel rendelkezik, fokozottan ki van téve a veszélyeknek.

Telepre érkezéskor azonnal oltjuk és féregtelenítjük az állatokat, kivéve, ha korábbi, még érvényes oltásairól tudomást szerzünk. Így igyekszünk korlátozni a járványok terjedését. Minőségi, széles körben használt oltóanyagokat használunk, de ez sem biztosítja a telepen lévő állatok teljes védelmét, a gyenge immunrendszer esetében az oltás vajmi keveset ér, hiszen éppen azt hivatott potenciálni, specializálni. Kölyökkutyák esetében az anya föcstejéből eredő ideiglenes immunitás hatástalanítja az oltásokat, ezt a kockázatot is figyelembe kell vennünk. Ezeken kívül is rengeteg tényező van, amely megnehezíti a helyzetet, és ami miatt folyamatos harccá válik az állatorvos számára a betegségek elleni küzdelem.

A kutyákat leggyakrabban vírusos és bakteriális bélgyulladások, a kennelköhögés, és más olyan betegségek érik, amelyeket ideális körülmények esetén viszonylag könnyedén le tudnak győzni. A telepen állandósuló stressz és felülfertőzés miatt időről-időre megbetegedő kutyák állapota gyorsan és látványosan javul, ha valaki örökbe fogadja őket és jó tartási körülmények közé kerülnek az állatok. A súlyos, gyakran életveszélyes állapotokat a telepen az esetek többségében a kullancsok által terjesztett babesiosis és a parvovírus okozza. A régebben nagyszámú áldozatot szedő szopornyicás fertőzések alól a telep szerencsére az évek során mentesült.

A kutyák parvovírusos fertőzésénél kölykök esetében örülhetünk, ha a túlélési arány eléri a 40-60%-ot. A telepen sajnos jelenleg is előfordul. A beteg állatok azonnal életmentő terápiában részesülnek, megpróbáljuk megakadályozni, hogy a vérkeringésük összeomoljon és baktériumos ráfertőzés érje őket. Mivel vírusos betegség, egyebet nem tehetünk. Ez a kölyökkutya élet-halál harca. Nemrég egy testvérpár egyik tagját támadta meg ez a nagyon agresszív kórokozó.

Rögtön infúziós kezelés alá vettük. Ezekben az esetekben a legtöbbször úgy kezeljük a betegeket, hogy fogalmunk sincs, mi lesz a történet vége. Másnap a testvére kezdett gyengélkedni, őt is gondozás alá vettük. Aki látta már, milyen állapotba kerül egy kutya, ha a parvovírus dolgozik benne, az tudja csak igazán értékelni azt a látványt, ami ezen a napsütéses reggelen fogadott minket. Ugyanis ma két virgonc, visító és lelkesen ugrándozó kölyök pimasz képe bámult vissza ránk.