Szerző: ebdoc | 2015. jan 18. | blog
A két ünnep között történt, hogy elromlott az ébresztőórám. Mivel muszáj volt korán kelnem, kerestem valamit, ami megbízhatóan pótolja tragikus hirtelenséggel elhalálozott kollégáját. Csak nagy sokára jutott eszembe, mi lenne a legjobb választás. Egy pirinyó, ősrégi készülék, amely soha nem romlik el, soha nem hagy cserben, sokat nem tud, de azt nagyon. Egy kis eszköz, amely ha ébreszt, a lelket ugrasztja ki belőlem, amely visszakézből pofon vág, de úgy, hogy a fal adja a másikat. Tripla hatás, biztosan be fog válni. Kirámoltam hát mindent az éjjeliszekrényem mélyéről, ócskaságok, hosszú évek óta nem látott, gyűrött és kopott tárgyacskák, míg végül megtaláltam ott, ahol hevert. Ki tudja már, mióta? (tovább…)
Szerző: ebdoc | 2015. jan 1. | blog
Tegnap kora este lassan, fájó tagokkal szálltam ki a megviselt, ősrégi autóból, kezemet-lábamat apró, vérző karcolások borították, mégis vigyorogva botorkáltam hazafelé. Szilveszteri jégkorong-bajnokságon voltam, nagyon szeretem ezt a sportot űzni. Sajnos ritkán van módom rá, de akkor aztán mindent bele! Tökéletes megoldás arra, hogy a felgyülemlett feszültséget és bosszúságot levezessem. Nem véletlen az sem, hogy anno az egyetemi téli vizsgaidőszakokban teljesen rá voltam állva az éjszakai meccsekre. (tovább…)
Szerző: ebdoc | 2014. dec 24. | blog
Miután sikerült becsomagolni mindazt a sok játékot, csipcsup csecsebecsét és ruhát, amit összegyűjtöttünk, tegnap délután húgommal és kedvesemmel elindultunk a gyermekotthonba. Épp indulás előtt derült ki, hogy kutyáinkat, Mütyürt és Bogit is elvihetjük magunkkal. Ennek nagyon megörültünk, rettenetesen kíváncsiak voltunk, mit szólnak majd az árvák a kutyákhoz. (tovább…)
Szerző: ebdoc | 2014. dec 21. | blog
A bántóan éles, metsző decemberi szél után nagyot szívtam az irodaház steril, kondicionált, de meleg levegőjéből. Arcom sápadt és nyúzott, gondolataim fonala megszakadt, bután és szótlanul néztem magam elé, hogyan tovább.
Egy klasszikus, szürke öltönyt viselő, ráncos öregúr kérdő szeme fogadott, az úriember felállt, s szótlanul, kedélyes mosollyal az arcán mutatott az asztal túloldalán álló székre. Csokornyakkendőt hordott. (tovább…)
Szerző: ebdoc | 2014. aug 17. | blog
Egy rövid e-maillel kezdődött:
„Rettenetesen megérintett Papa sorsa és lénye. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy talán csak rám vár a kis drága.
Várom válaszod: Erika” (tovább…)
